Igehely: Mk 4:1–9 Kulcsige: Mk 4:3 „Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni.”
Az Úr Jézus rámutat, hogy e legelső példázat megértése alapvető és kulcsfontosságú. Tartsunk önvizsgálatot: hogyan hirdetjük, és hogyan hallgatjuk, fogadjuk az igét, s milyen gyümölcsöt terem bennünk? Az Úr Jézus a nagy Magvető: Ő az, aki szolgái által ma is hinti az igét, a jó magot (Nem mást, bármilyen csillogó szemecskék is legyenek!). Ő azért jött, hogy prédikáljon, és mennybemenetelekor az evangélium hirdetését hagyta ránk. Végezzük hűséggel, reménységgel e nagy munkát!
Mint igehallgatók, ne csaljuk meg magunkat. Az ige összpontosított figyelmet kér. De nem elég lelkesen hallgatni, fogadni; ne nyugodjunk meg azon, ha megindít minket; ha sírunk, ha nagy megindultsággal és örömmel fogadjuk. Még mindig lehet köves a szívünk. Az Úr teljes engedelmességet kér. Tegyünk félre minden akadályt: „Szelídséggel fogadjátok a beoltott igét!” (Jak 1:21).
„Égi mag, igemag! Hova hull, hova jut? Annyi szív csupa gyom, vagy kemény, mint az út. Új szívet kérek én tőled, jó Istenem, Te segíts, hogy e szív csupa jó föld legyen!” (Túrmezei Erzsébet)
Borzási Sándor
Megfizetek cselekedeteik szerint
Igehely: Jel 2:18–29 Kulcsige: Jel 2:23 „És megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint.
A gyülekezetekhez intézett hét levél mind olyan helyzeteket ír le, melyek újra és újra megismétlődnek, előfordulnak az idők folyamán a gyülekezetekben. Ezért aktuálisak ma is minden helyi keresztyén közösségnél. Az Úrnak konkrét üzenete van hozzánk, és fenséges tekintéllyel adja azt át. Pontosan ismeri állapotunkat; szeme tisztán látja, értékeli a jót, amit kegyelméből elértünk. Ugyanakkor figyelmeztet az elhajlásokra is, amiket lát nálunk, úgy a tanításban, mint a gyakorlatban. Emlékeztet és megtérésre buzdít. Lesz jutalom és ítélet: „én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint.”
Az eljövendő ítélet Könyve már a kezünkbe adatott (Isten értesítőlevele ez hozzánk): boldog, aki mindennap belenéz, mint tükörbe, s hagyja, hogy az megítélje őt.
„Szent Igéd szerint vágyom élni, Gyermekhittel, ragaszkodón. Bár minden bűnöm megítéli, Reá bízom egész valóm. Ó, Uram, segíts, hogy hűséggel Mindenkor csüngjek szavadon, Míg beteljesült reménységgel Az örök Igét láthatom!” (HH 666).
Borzási Sándor
