2025. július 1., kedd

DÉLELŐTT | 
A türelemmel mondott szó ereje

Igehely: Péld 25:11–15 Kulcsige: Péld 25:15 „Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri.”

Az aranyalma ezüsttányéron gyönyörű és kívánatos. Ilyen a helyén mondott ige (11.v.). De ahhoz, hogy helyén tudjuk mondani, ki kell várni és fel kell ismerni ennek az idejét. Ehhez türelem és bölcsesség kell. Nem mindegy, hogyan mondjuk és hogyan fogadjuk az intést, feddést (12.v.). A szóláshoz bölcsesség, a fogadáshoz engedelmes lelkület kell. Ahogy mondjuk és ahogy fogadjuk az intést, az elárulja, hogy mi lakik a szívünkben. Legyünk Istennek megbízható követei, akikben gyönyörködik az Úr (13.v.).

Van, amikor inteni kell még egy fejedelmet, egy felettest is. A türelem tehát nem azt jelenti, hogy elhallgatunk mindent, és nem mondunk vagy teszünk semmit. Viszont amikor mondani vagy kérni kell is, nem mindegy, hogyan tesszük. Türelemmel. Ez magába foglalja a hanghordozást (nem kiabáló), a megfogalmazást (nem követelőző) és az igazságok adagolását. (Lehet, hogy nem mindent egyszerre kell közölni, hanem több részre osztva a megfelelő időben.)

Amit a szelíd és türelmes beszéd nem old meg, azt általában a kiabálás és követelőzés sem – sőt ellenkező hatást vált ki. Jézus türelmesen beszélt az értetlen tanítványokkal, még a kötekedő zsidó vezetőkkel is. Mit tanulhatunk ezen a területen, és hol gyakorolhatjuk ezeket ma?

Kelemen J. Sándor

DÉLUTÁN | 

Levettetett testvéreink vádlója

Igehely: Jel 12:7–10 Kulcsige: Jel 12:10 „Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: Most jött el az üdvösség, Istenünk ereje és királyi uralma, és az ő Krisztusának hatalma, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket.”

Rendkívüli bepillantást nyerünk a szellemi harcba. Mihály arkangyal (Júd 1:9), az egyik legfőbb vezér, Isten népének védelmezője (Dán10:13,21; 12:1) győzött. Jó hír, hogy habár a Sátán erős ellenfél, soha nem tud felülkerekedni az Úr harcosain, ezért angyalaival levettetett a földre. Ő az, aki megtéveszti a földet, sok embert.

Mikor vettetett le a testvérek vádlója? Amikor győzött Jézus a kereszten. Maga az Úr mondja, halálára készülve: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből” (Lk 10:18), vagy „Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme” (Jn 12:31). Isten Báránya vérével fizetett a testvérekért, és az ellenük szóló vádiratot a testében felszegezte a keresztfára, ezzel lefegyverezve a fejedelemségeket és hatalmasságokat (Kol 2:14–15). „Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak” (Róm 8:1).

Bízz, örülj és bátorodj, testvérem! Krisztus a mi védelmünk és győzelmünk: „Ki vádolná Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk” (Róm 8:33–34).

Kelemen J. Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Tit 3:1–2 „Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.”

Az, aho­gyan töb­bek kö­zött a ha­tó­sá­gok­hoz és a fel­sőbb­sé­gek­hez vi­szo­nyu­lunk, vi­lá­go­san meg­mu­tat­ja, mennyi­re vesszük ko­mo­lyan az Úr Jézus sze­líd­lel­kű­ség­ben való nö­ve­ke­dés­re fel­szó­lí­tó pa­ran­csát. Mai igénk tel­jes sze­líd­sé­get kér tő­lünk, ki­vé­tel nél­kül min­den ember iránt. Sze­re­tő csa­lád­tag­ja­ink­hoz, jó­ba­rá­ta­ink­hoz még ké­pe­sek va­gyunk úgy-ahogy sze­líd­ség­gel vi­szo­nyul­ni, de mi­lyen ma­ga­tar­tást ta­nú­sí­tunk a nehéz ter­mé­sze­tű, erő­sza­kos, min­ket ki­hasz­ná­ló vagy el­nyo­mó em­be­rek­kel szem­ben?