2025. július 31., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Pál fellépése szelídséggel történt

Igehely: 2Kor 10:1–6 Kulcsige: 2Kor 10:1 „Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok.”

A szelíd ember keményen harcol. Tudja, hogy a testben való lét minden pillanata az elbukás lehetőségét rejti, ezért arra törekszik, hogy ne test szerint éljen, és ne testi módon hadakozzon. A bűn először a gondolatokban keres fészket, majd onnan kiindulva uralja le az érzelemvilágot, a test tagjait. Ezért a hívő ember elsősorban a saját gondolataival vívja meg a harcot, azokat igyekszik foglyul ejteni a Krisztus iránti engedelmességre. Nem kicsi küzdelem ez! Aki ily módon küzd és diadalmaskodik, lesz képessé arra, hogy másokban is megítélje és rombolja az okoskodást, engedetlenséget, mindenféle ördögi erődítményt és magaslatot. Fegyverei végső soron nem a saját kezében, hanem Isten kezében vannak (4.v.), ezért erősek, hatékonyak. Ezek a fegyverek: az ige, az igének alárendelt és engedelmes lelkület – ez pedig csakis szelíd lehet!

Ha Krisztus szelíd és gyöngéd, tanítványai sem lehetnek durvák vagy erőszakosak. Úgy erélyesek, és úgy tudnak merészen fellépni, hogy a krisztusi lelkület nem szenved bennük csorbát. Taníts, Urunk, ilyen hadakozásra!

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

Az örökség a fiaké kell, hogy legyen

Igehely: Ez 46:16–18 Kulcsige: Ez 46: 18 „A nép örökségéből azonban nem vehet el a fejedelem, hogy ki ne szorítsa őket a birtokukból. A maga birtokából adjon örökséget a fiainak, nehogy elszéledjen népem a maga birtokáról.”

Csak abból adhatunk örökséget, ami a miénk, és csak annak adhatunk örökséget, akit megillet. Nem adhatunk több örökséget, mint amennyi nekünk is van – és ez érvényes lesz a mi utódainkra is. Ha szűken vetünk gyermeki lelkükbe, fiaink majd szűken aratnak. Ha nem adunk nekik jó örökséget, máshol keresnek majd boldogulást. Nem lehetünk tehát felelőtlenek, nem választhatjuk a kényelmesebb utat – olyan szülőknek kell lennünk, akik Krisztusra és a csakis általa kapható, legdrágább és romolhatatlan örökségre mutató, hiteles életpéldát és tanítást hagynak örökül. Ennél többet és nagyobbat nem hagyhatunk!

Hiábavaló természetet és életmódot már örököltek tőlünk gyermekeink (1Pt 1:18), egyedül az Úr tudja őket attól megszabadítani. De lehetünk eszközök abban, hogy vágy ébredjen bennük a mennyei örökség után, amit kegyelemből kaptunk meg mi is, mint fiak. Lehetünk eszközök abban, hogy édes Atyjukként ismerjék meg a mindenható Istent. Igéje és Szentlelke legyen segítségünkre ebbéli igyekezetünkben!

Kiss Lehel

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 23:1-3.11-15 Kulcsige: 2Kir 23:3

A király, aki felismeri az élő Istent, megérti parancsait, odatereli az egész népet az Úr házába, így nyer újra értelmet „én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15). Megünnepelték az Egyiptomból való szabadulást, megemlékeztek arról, amit értük tett a Seregek Ura. A jósiási reform két eseményt kapcsol össze, amelyeknek, így együtt van nagy hordereje az Isten népére nézve: előkerül a szent irat (sola scriptura), a helyes tanítás és megtörténik a szövetségkötés. Egyik a másik nélkül nem hoz életet.