Igehely: Préd 12:9–14 Kulcsige: Préd 12:11 „A bölcsek szavai olyanok, mint a tüskék, és azoknak gyűjteménye olyan, mint az egymás mellé levert cövekek, amelyek egy Pásztortól valók.”
Salamon ebben a könyvben prédikátornak, tanítónak nevezi magát. Igazi tanítóvá élettapasztalata tette. Ifjúkorában Isten előtt kedves volt az életvitele, de később a hatalomvágytól megkísértve a bálványimádás útjára tért. Ahelyett, hogy népének tanítója és vezetője lett volna az istenfélelem útján, személyes rossz példájával hozzájárult a nép hűtlenségéhez. De végül megtért Istenhez, mert az az életút, amire lépett, nem elégítette ki. Ebben a könyvben leírja, hogyan kereste az élet értelmét és azt a bölcsességet, amit nyert keresésének idején: A „nap alatt”, azaz Isten nélkül nincs értelme az életnek. Az istenfélelem a legfontosabb az életben. Salamon szavai könyvének végén fontos igazságokat közölnek tanításról, bölcsességről és istenfélelemről.
A tanító feladata és a bölcsesség felé vezető út első szakasza az ismeretszerzés. Salamon a népet „tanította ismeretre”. Az ismeret annak tudomásul vétele, ami körülöttünk van, megfigyelése annak, ami történik, tudakozódás afelől, ami volt. Az ismeretszerzés és annak írásba rögzítése fáradságos folyamat. „A könyvek írásának nincs vége.” De az ismeretszerzésnél még fárasztóbb a gondolkodás. Miért vannak a dolgok úgy, ahogy vannak? Milyen összefüggés van köztük? Mi az oka a dolgoknak, a jelenségeknek? Mi az értelme? Az ismeretszerzés és a dolgok megértése hozzátartoznak ahhoz a feladathoz, amit Isten még a kezdetekben adott az embernek, hogy uralkodjék mindenen a földön (1Móz 1:28). A prédikátor igyekezete arra, hogy bölcs mondásokat találjon, példa számunkra.
Az ismeretek felett való elgondolkodás vezethet a bölcsességhez. A bölcsesség az a különleges képesség, hogy az ember értelmesen, hasznosan és célszerűen tudjon élni. A bölcsesség kezdete az istenfélelem. Ezt akarja közölni a prédikátor. A „nap alatt”, vagyis Istent, a lelket és az örökkévalóságot figyelmen kívül hagyva nincs értelme az életnek, minden hiábavalóság és hasztalan erőlködés.
A megszerzett ismeretnek csak akkor van haszna, ha féljük az Istent. Bölccsé leszünk, mert megértjük a dolgok célját: Isten ad értelmet földi életünknek, és kiteljesíti azt örök országában.
Kovács József
Kérjük Istentől, hogy életünk mindig az Ő folyóvizéből táplálkozzon! – Zsolt 1:3
Elhívatásod az engedelmesség – Józs 7:1–26 (Józs 7:13)
„Népét megoltalmazza az Úr”
Igehely: Jóel 4(3):9–21 Kulcsige: Jóel 4:11–12 „Jöjjetek sietve, ti, népek, gyülekezzetek ide mindenfelől! Vezesd, Uram, vitézeidet! Induljanak, vonuljanak a népek Jósáfát völgyébe, mert ott tartok ítéletet minden szomszédos nép fölött.”
Jóel próféta könyve fontos figyelmeztetést és ígéreteket tartalmaz Isten mindenkori népe számára. Kihangsúlyozza, hogy a bűn büntetést von maga után, de az őszinte megtérés elfordítja Isten haragját és áldást eredményez.
Az első résztől a 2:17-ig tart a bűn feletti ítéletről szóló szakasz és megtérésre hívás, ezután Isten ígéreteit olvassuk: hogyan áldja meg és védi meg népét. A leírás nem konkrét eseményeket jelez előre, hanem prófétai képekkel lelki áldásokról és isteni tettekről szól. Ezért lehet üzenet e könyv tartalma Isten minden korban élő népe számára. A könyv utolsó verseiben (4:9–21) találkozunk néhány fontos lelki üzenettel:
Az Úr bátorítja népét a harcra (9–13.v.). Az ember könnyen elfárad és elcsügged, ha az ellenséget magánál sokkal erősebbnek tartja. Nekünk nem hús-vér emberekkel van harcunk, hanem szellemi hatalmasságokkal (Ef 6:12). Ezek erősebbek nálunk. De nem vagyunk egyedül. Az Úr velünk van. Ha felöltjük a lelki fegyverzetet, biztosan győzünk.
Az Úr ítéletet tart népének ellenségei felett (14–17.v.). Isten népét nem fogadja be a világ, mert nem e világból valók. Napjainkban is sok szenvedést és támadást kell elviselnünk. Jézus megmondta, hogy ha Őt nem szereti a világ, minket sem fog. Az Úr mindig népével van, megtartja a szenvedésben, de majd ítéletet is tart népének ellenségei felett. Az Úr népe győztes nép, ami majd a maga idejében nyilvánvaló lesz.
Isten valósága és hatalma nyilvánvalóvá válik (17.v.). Az Úr népe a hit szemével látja az Urat. A hitetlen sehogy. Egyesek tagadhatják még a létét is. De egyszer majd minden szem meglátja Őt, amikor visszajön, és minden térd meghajlik előtte. Ekkor nyilvánvaló lesz, hogy Ő kicsoda, és az is, hogy Ő népével van. Azzal a néppel, akit a világ nem ismert és nem fogadott be.
Isten népe áldott (18–21.v.). Erről a próféta a fizikai bőség képeivel beszél. Isten népe áldott fizikailag is – de nem ez az elsődleges – és lelkileg is. A jelenünk áldott, mert velünk van az Úr, és mindazzal megajándékozott bennünket, ami a szent életre való (2Pt 1:3). De áldott a jövőnk is, mert „amit szem nem látott, fül nem hallott és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette az Isten az őt szeretőknek” (1Kor 2:9).
Kovács József
