2025. június 11., szerda

DÉLELŐTT | 
Szívből szerette – ez lett a végzete

Igehely: Bír 16:4–21 Kulcsige: Bír 16:15 „Delila ezt mondta neki: «Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, ha nem enyém a szíved? Már háromszor csaptál be, mert nem mondtad meg nekem, mitől olyan nagy az erőd.»”

Sámsonnak az volt az Istentől kapott feladata, hogy elkezdje Izráel felszabadítását a filiszteus elnyomás alól. Amikor fiatalemberként a nősülés küszöbéhez érkezett, megszeretett egy filiszteus lányt, ami ellen a szülők érthető módon tiltakoztak. Az Igében azonban azt olvassuk, hogy ez a tiltakozás kivételesen azért történt, mert nem tudták, hogy Istentől volt ez Sámson életében.

Abból a kapcsolatból nem lett házasság, de Sámson továbbra is a filiszteus nők iránt érdeklődött. Így került össze Delilával, akit annyira szeretett, hogy kész volt elárulni neki életerejének titkát. Azzal, hogy a nő kiszolgáltatta az ellenségnek, egyértelműen bizonyította, hogy nem ő volt az, aki méltó lett volna Sámson igazi szeretetére és szerelmére.

Aki Isten gyermeke és a Szentlélek lakik benne, az képtelen a párkapcsolat terén nem őszintén és nem igazán szeretni. Arra azonban vigyázni kell, hogy az, akivel – akár férfiként, akár nőként – összekötöd a te új szívedet, ne a végzeted legyen, hanem az Isten ígérete: „szerzek neki... hozzá illőt” (1Móz 2:18).

Ferenczi Lajos

DÉLUTÁN | 

„Az én lelkemet adom belétek”

Igehely: Ez 36:16–27 Kulcsige: Ez 16:27 „Ezért kinyújtottam kezemet ellened, elvettem a részedből, és kiszolgáltattalak a téged gyűlölő filiszteusok indulatának, akik szégyenkeznek fajtalankodásod miatt.”

Amikor Ezékiel ezt a próféciát kapta Istentől, a zsidó nép a babiloni fogságban volt. Van egy rövid leírás arról, hogy mi volt az oka annak, hogy fogságba kellett menniük (17–19), majd egy nagyon érdekes kifejtést olvasunk a hazatérés okáról: A fogságban összekapcsolták Izráelt Isten nevével. Amikor egy népnek el kellett hagynia szülőföldjét, akkor a körülöttük élő népek, meg azok is, akik elhurcolták őket, úgy vélték, hogy a legyőzöttek Istene erőtlen és képtelen arra, hogy népét megtartsa. Ezért Isten a neve dicsőségéért cselekszik: meg fogja mutatni Izráel hazavitele által, hogy Ő az ÚR, az Örökkévaló, egyetlen és hatalmas Isten.

A hazatért népet nem akarja a bűn állapotában hagyni. Ezért új szívet, új lelket, azaz egy teljesen megújított belső embert ígér, és azt, hogy belehelyezi a maga Lelkét, aki képessé teszi tisztán élni: hogy rendelkezései szerint éljenek, törvényeit megtartsák és teljesítsék.

Izráelben ez a megújítás nem valósult meg, de a gyülekezet Isten csodálatos alkotása, ahol ez elkezdett beteljesedni.

Ferenczi Lajos

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”

A Fi­lip­pi­ben vég­zett misszió­mun­ka miatt Pál és Szi­lász igaz­ság­ta­la­nul szen­ve­dett, és bör­tön­be ke­rül­tek. Köz­ben a bör­tön­őr meg­tért, és ház­né­pé­vel, akik hit­tek, be is me­rít­kez­tek még azon az éj­sza­kán. A város elöl­já­rói más­nap meg­üzen­ték a bör­tön­őr­nek a tör­vény­szol­gá­kon ke­resz­tül, hogy bo­csás­sa sza­ba­don az apos­to­lo­kat. De mivel nyil­vá­no­san meg­ver­ték, és bör­tön­be zár­ták őket íté­let nél­kül, pedig római pol­gá­rok vol­tak, ezt Pál és Szi­lász nem hagy­ta annyi­ban. Azt kér­ték, hogy jöj­je­nek el az elöl­já­rók, és maguk ve­zes­sék ki őket, ne ti­tok­ban bo­csás­sák el, mint va­la­mi go­nosz­te­vő­ket.