2025. június 25., szerda

DÉLELŐTT | 
A feltámadt Jézus békességgel köszönt

Igehely: Jn 20:19–29 Kulcsige: Jn 20:19 „Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek!”

A Békesség néktek! egy gyakori zsidó üdvözlés, amelyet Pál apostol is gyakran használ levelei elején, és amit a mai napig használunk.

Jézus ritkán köszöntötte így az övéit, viszont a János evangéliuma 20. részében háromszor is mondja: „Békesség néktek!” Amikor Jézus többször ismétel egy szót vagy kifejezést, annak fontos mondanivalója van. A Békesség néktek! sokkal több, mint egyszerű üdvözlés. Halálának és feltámadásának fényében Jézus igazi békességet, shalomot hirdet, amit a tanítványok most már valóban képesek megérteni és ebben élni. Nemcsak arra bátorította őket, hogy legyenek békében egymás között, vagy hogy mélyebb békességet találjanak a szívükben, hanem hogy megértsék és felismerjék, mit jelentett, amikor Ő azt mondta a kereszten: „Elvégeztetett!” Az igazi megbékélés, megváltás teljessége most már megvalósulhat a világegyetem Teremtőjével való kapcsolatukban. Többé nem kell félve, bezárkózva maradniuk a felső szobában, most már megszabadultak kételyeiktől és bűneik rabságából. Teljesen Krisztus békéjében élhetnek, mert megkapták a Krisztus munkája által kínált teljességet.

A te szívedben ez a béke él? Ez éltet téged?

Paul Gericke

DÉLUTÁN | 

Ők nem az Úr szolgái

Igehely: Róm 16:17–20 Kulcsige: Róm 16:17–18 „Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal a tanítással szemben, amit tanultatok. Térjetek ki előlük! Mert az ilyenek nem a mi Urunknak, Krisztusnak szolgálnak, hanem a saját hasuknak, és szép szóval, ékesszólással megcsalják a jóhiszeműek szívét.”

Pál apostol kétféle szolgát állít szembe egymással: azokat, akik magukat szolgálják, és azokat, akik Krisztust szolgálják. A szolga szó (18.v.), a görög doulos, azt jelenti: rabszolga. Már nem szabad ember, valakinek alá van rendelve. Szó szerint valaki másnak a tulajdona.

Pál figyelmeztet, hogy vigyázzunk azokkal, akik szakadást okoznak, akik megnehezítik mások számára, hogy Krisztushoz jöjjenek. Ezek az emberek magukat szolgálják, a saját vágyaikat, gondolkodásmódjukat és testüket. Az igazi szolgák viszont teljesen alávetik magukat Mesterüknek: „Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben” (1Kor 6:19–20). Be kell ismernünk, hogy ez nehéz elhívás, és néha nem is tudjuk, mit jelent pontosan. Azonban Jézus a tökéletes példánk. Ő teljesen alávetette magát az Atyának: az Atyától tanulta meg, hogyan cselekedjen (Jn 5:19), mit mondjon (Jn 12:49), mit tegyen (Jn 14:31).

Milyen szolgák vagyunk? Kinek szolgálunk? Legyünk doulosok, rabszolgák, akik Krisztusra tekintenek, és mindenben feltétel nélkül engedelmeskednek neki!

Paul Gericke

 Napi áhítat

Igehely: Ézs 35:1–10 Kulcsige: Ézs 35:6 „Akkor majd úgy szökell a sánta, mint a szarvas, és ujjong majd a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztában, és a kietlen tájon patakok.”

Isten legegyszerűbb szavában több erő van, mint a világ összes szavában! Ezért élő és ható az Ő beszéde; mindig megelevenít, függetlenül attól, hogy ki milyen reménytelen helyzetben van. Ki gondolta volna, hogy az Ő szavára a fogságban élő nép megszabadul az akkori világ legerősebb birodalmából? Hogy ez a nép közel 2000 km-t fog gyalogolni hazafelé a sivatagon keresztül, és nem fog ott elpusztulni. Sőt képesek lesznek arra, hogy újra felépítsék otthonaikat, és benépesítsék az elpusztult országot. Akik csak hallották ezeket a szavakat, hittel, reménységgel és örömmel teltek be.