Igehely: ApCsel 9:26–31 Kulcsige: ApCsel 9:31 „Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott.”
A Szentlélek egyesítette, erősítette és növelte az első gyülekezetet (ApCsel 2:42–47; 4:32–37; 9:31). Arra vágyunk, hogy ugyanez valósuljon meg napjainkban is. Hogyan érhetjük el ugyanezt az eredményt, mint az első gyülekezet?
Saul és Barnabás története betekintést nyújt a közösség életébe. Teljesen érthető, hogy aggódtak Saul miatt, nem akarták, hogy csatlakozzon hozzájuk. Tudták, hogy korábban bosszút lihegett a keresztyének ellen, testvéreik közül néhányan miatta haltak meg. Barnabás mégis a védelmére kel. Nem Saul korábbi cselekedeteit akarja igazolni, sem a hatalmát vagy pozícióját biztosítani. Egyedül a Szentlélek átalakító munkájára hivatkozott Saul életében: „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk” (Róm 8:16). Barnabás megértette és igazolta a gyülekezet előtt is, hogy Saul most már testvére az Úrban. Létrejött az igazi egység, amit a Lélek teremt meg a hívők szívében.
Milyen gyakran hiányzik a békesség a közösségeinkben, mert egymásra másokként, kívülállókként vagy különbözőkként tekintünk! Ha Krisztus békessége lakik bennünk, a Lélek kimunkálja az igazi shalomot, egységet a testvérek között is.
Paul Gericke
A mi Istenünk emésztő tűz
Igehely: Zsid 12:26–29 Kulcsige: Zsid 12:28–29 „Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. Mert a mi Istenünk emésztő tűz.”
A vágyat az imádatra Isten plántálta belénk, de ezt is eltorzította a bűn. Kezdetben az ember csak a Teremtőt akarta imádni, aki egyedül méltó erre, de ez teljesen megváltozott a bűneset után.
A mi Istenünk emésztő tűz (29.v.), nincs semmi és senki hozzá fogható. Ő rendíthetetlen, biztos alap. Minden más megrendült, és meg is fog rendülni. Nem marad meg. Egyedül Isten méltó az imádatunkra, arra, hogy szolgáljunk neki.
Mégis mindannyiunk életében vannak olyan dolgok, amelyeknek előbb szolgálunk, mint Istennek. Amiket a legjobban szeretünk, amikre a figyelmünket a leginkább fordítjuk, amiért élünk, amit imádunk. Nevezzük ezeket bálványoknak! Lehet, hogy nem aranyszobrok, mint a múltban, de megvannak a modern bálványaink: pénz, hatalom, önmagunk stb. Ezek semmik – és mégis erősek. Megrendíthetők, nem maradnak meg, nincs erejük arra, hogy segítsenek. Ennek ellenére rendkívül erősek ahhoz, hogy uralkodjanak felettünk.
Az egyetlen helyes dolog, amit tehetünk: ha alávetjük magunkat Istennek. Hálából a rendíthetetlen örökségért félelemmel és tisztelettel imádjuk Őt (Zsid 12:28)!
Paul Gericke
