2025. május 28., szerda

DÉLELŐTT | 
Jézus örökkévaló főpap, mindenkor él

Igehely: Zsid 7:20–28 Kulcsige: Zsid 7:25 „Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük.”

Rövid és bizonytalan életünkben legfontosabb dolgunk, hogy örök sorsunkat biztosítva lássuk. Magunkat megszabadítani, üdvözíteni képtelenek vagyunk. Istenhez járulni csak egyedül Jézus által tudunk, Ő az út. Jézus a Melkisédek rendje szerinti főpap, az örökké élő, a szent, az ártatlan, szeplőtlen, akiben nem volt bűn, önmagát adta a nép bűnéért áldozatul. A mennyben saját érdemünk révén nem lehet helyet lefoglalni. De Jézus érdemében és szabadítása által örök sorsunk biztosítva van. Jézus a mi tökéletes főpapunk. Kiválósága és tökéletes áldozata által üdvözülhetünk. A megváltás munkája egyszer és mindenkorra el van végezve. Jézus örökké él, végzi a közbenjáró munkát, esedezik az Atyánál érettünk.

Ha Isten üdvözíteni tud Jézus által, és ha Isten akarata az, hogy minden ember üdvözüljön, akkor miért nem üdvözül mindenki? Mert nem járulnak hittel Istenhez.

„Jézus, hű Megváltóm, Isten áldott szentje, égi Főpap, Úr és Király, béke hírnöke. Hála néked, Bárány, mert Atyám lett az Isten, és elküldted Lelkedet, hogy megtartsd életem.” (HH 357.)

Eszes Zoltán

DÉLUTÁN | 

Kétszeres áldás

Igehely: Jób 42:10–17 Kulcsige: Jób 42:10 „Az Úr pedig jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt.”

Jób megpróbáltatásának, szenvedéstörténetének a befejezése különös. Azt vártuk volna, hogy minden kérdésre választ kapunk. Azonban sok kérdés válasz nélkül marad. Mi ezen az oldalon csak a szőnyeg színét láthatjuk, nem tárul elénk a háttér, ahol a szálak futnak. Azonban Jób mégis nyugvópontra jut, megalázkodik Isten előtt, elismerve azt, hogy Isten mindent tud, és előtte nincs lehetetlen. Miután mélyebb istenismeretre jut – „eddig csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel látlak” – Isten helyreállítja méltóságát barátai és családja előtt, vagyona helyett kétszer annyit kap. Gyermekei is születnek újra.

A hatalmas vagyon és a sok gyermek nagy áldás, én mégis úgy vélem, hogy a legnagyobb érték, amivel ebből a szenvedésalagútból Jób kijött, a mélyebb ismerete, erősebb kapcsolata Istennel. „Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok.” (Zsid 6:10)

Eszes Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.