2025. május 29., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jobb néktek, ha én elmegyek

Igehely: Jn 16:1–7 Kulcsige: Jn 16:7 „Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.”

Jézus az ő tanítványaival Jeruzsálemben, a felházban, a páskavacsorán előre tekint arra az időre, amikor eltávozik, és bejelenti, hogy tanítványainak üldözést és támadást kell elszenvedniük. Az, hogy Jézus eltávozik, szomorúsággal tölti el a szívüket. Az üldöztetésnek sem lehet örülni, de kikerülni sem lehet. Ne csodálkozzunk azon, ha Jézus követőit üldözik napjainkban is: „Mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldözni fogják” (2Tim 3:12).

Mi soha nem tudhatjuk előre, hogy mi következik az életünkben. Jézus azonban tudja, hogy semmi sem okoz nagyobb csalódást, mint az, hogy más következik, mint amire számítottunk. Ezért előre közölte szándékát, tervét övéivel. Szavai nemcsak felkészítők, hanem megnyugtatók és bátorítók is. Hisz az igazságot mondja nekünk: Jobb az, ha elvégezve földi küldetését, elmegy a dicsőségbe, ahonnan elküldi nekünk a Pártfogót, a Szentlelket, aki megvigasztal, minden igazságra elvezet, és bizonyságot tesz Jézusról, hogy mi is tanúskodni tudjunk róla. Mert ez a küldetésünk.

Eszes Zoltán

DÉLUTÁN | 

Mennyei polgárjog

Igehely: Fil 3:20–21 „Az Úr pedig jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt.”

A Jézus Krisztusban hívők élete teljesen megváltozik a megtérés, újjászületés után. Új értékrend, új cél, új viselkedés. Hiszen az, aki szellemileg halott volt a bűnei miatt, a Jézusba vetett hite által új életet kapott. A helyzete is megváltozott: mert hittel befogadta Jézust, ezért azt a kiváltságot kapta, hogy Isten gyermeke legyen (Jn 1:12). Isten gyermekeként örököstársa Krisztusnak (Róm 8:17), a menny dicsőségének várományosa: „Krisztus által kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, hogy részesülünk az Isten dicsőségében” (Róm 5:2). Pál apostollal mondjuk mi is, hogy vágyva várjuk azt a napot, amikor mi is hasonlóvá leszünk hozzá, az Ő dicsőséges testéhez. A várakozás azonban nem tétlenséget jelent, hanem mint a nappal fiai, engedelmességben és szeretetben tesszük a jót, a célt nem tévesztve.

„Én törekszem, míg elérem az üdvösségem. Küzdelembe, szenvedésbe kerül ez nékem. Jézusommal haladok, ád erőt, ha lankadok. Bátran küzdve, nem csüggedve, célomhoz jutok.” (HH 201.)

Eszes Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.