2025. március 13., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jézus szenvedésének harmadik előrejelzése

Igehely: Mk 10:32–34 „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak, kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de a harmadik napon feltámad.”

Jézust követni nagyszerű dolog. Olyan valakivel együtt mutatkozni, aki reggeltől estig betegeket gyógyít, megszállottakat szabadít, tömegeket etet meg. Milyen jó ilyennel együtt mutatkozni! Én is hozzá tartozom! Ő a Mesterünk! Mi egy csapatban játszunk!

De Jézus mond valami furcsát: Jeruzsálembe megyünk… Az Emberfiát halálra ítélik… leköpik… megostorozzák… megölik… feltámad… – Ezt nem értjük. Ez valami szójáték lehet. De mire utalhat? Na mindegy, majd megmagyarázza ezt is, mint a példázatait. Milyen szépek is azok, különösen, amik az új országról szólnak, aminek Ő a Királya lesz, mi meg a miniszterei… Ennyire félre lehet érteni Jézus szavait.

Legyen tanulság számunkra az, hogy ne csak kövessük, hallgassuk Jézust, hanem figyeljünk is rá. A figyelemhez idő kell. Ha figyelünk, megérthetjük, és nem csak felszínesen, a saját gondolataink mentén fogjuk Őt „követni”, hanem az Ő akarata szerint, beállva az általa mutatott irányba. Szánj ma időt a reá figyelésre!

Lisztes Tibor

DÉLUTÁN | 

Új törvény a szívbe

Igehely: Jer 31:31–33 „Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az Úr. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.”

Istennek rendelkezési joga van feletted, ha Ő a te Istened lett. A fazekasnak hatalma van az agyag felett. „Istenük leszek.” Ha valakierre azt kiáltja, hogy „én nem akarlak téged Istenemnek!”, akkor azt átadja a Mózes kezére. A régi szövetségkötésnél még Mózes is remegett, mert a törvény követelései rendkívüliek voltak, amelyeknek senki nem tudott megfelelni. Az új szövetség egyik rendkívüli áldása az, hogy Isten nem külső kényszert alkalmaz, mint a törvénytáblák esetében, hanem a szívünkbe írja az Ő törvényét a Szentlélek által. Újjá szül, hogy új emberként cselekedhessük az Ő akaratát.

Az új szövetség másik rendkívüli áldása a bűn eltörlése: „vétkeikről többé meg nem emlékezem”. Az Isten bocsánata teljes és tökéletes, mert Ő nemcsak megbocsát, hanem el is felejti a bűnt (Zsid 8:12). Letörli a táblát. Eltünteti a bizonyítékokat. Elégeti a filmet. Kitisztítja a merevlemezt. Ha megtérsz, Isten nem tartja számon többék a bűneidet. Amikor újra bocsánatot kérsz, már nem azzal áll elő, hogy „de hát én már megbocsátottam ötszáztizenhatszor”! Nem emlékszik rá. „Amilyen messze van napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.” (Zsolt 103:12). Mikor Isten reád néz, már nem téged lát, hanem Krisztust, az újszövetség közbenjáróját látja. Benne vagy elrejtve.

Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”

A Fi­lip­pi­ben vég­zett misszió­mun­ka miatt Pál és Szi­lász igaz­ság­ta­la­nul szen­ve­dett, és bör­tön­be ke­rül­tek. Köz­ben a bör­tön­őr meg­tért, és ház­né­pé­vel, akik hit­tek, be is me­rít­kez­tek még azon az éj­sza­kán. A város elöl­já­rói más­nap meg­üzen­ték a bör­tön­őr­nek a tör­vény­szol­gá­kon ke­resz­tül, hogy bo­csás­sa sza­ba­don az apos­to­lo­kat. De mivel nyil­vá­no­san meg­ver­ték, és bör­tön­be zár­ták őket íté­let nél­kül, pedig római pol­gá­rok vol­tak, ezt Pál és Szi­lász nem hagy­ta annyi­ban. Azt kér­ték, hogy jöj­je­nek el az elöl­já­rók, és maguk ve­zes­sék ki őket, ne ti­tok­ban bo­csás­sák el, mint va­la­mi go­nosz­te­vő­ket.