Igehely: Mk 11:12–14 Kulcsige: Mk 11:14 „Megszólalt, és ezt mondta a fának: Senki ne egyen rólad gyümölcsöt soha többé! A tanítványai is hallották ezt.”
A virágvasárnapot követő napokat Jézus Jeruzsálemben és környékén tölti, de estére a közeli Betániába vonult tanítványaival (Mt 21:17, 26:6; Mk 14:3; Jn 12:1), ahol mindig szeretettel fogadták. Másnap egy zöldellő fügefán csak levelet talál, gyümölcsöt nem – ezért ítéletet mond ki rá.
Az Ószövetségben a fügefa Izráel jólétének (1Kir 4:25, 5:5; Zsolt 78:47; Jer 5:17; Zak 3:10; Jóel 2:22–23; Ám 9:14) és magának az Úr népének a szimbóluma (Ézs 5:7; Hós 9:10). Nem volt szükség rá, hogy Jézus magyarázatot fűzzön a terméketlen fügefa példázatához (Lk 13:6–9), vagy a zsendülő fügefát említve (Mt 24:32), hiszen mondanivalója mindenki számára érthető. Ilyen terméketlen Izráel népe, amiért az ítélet hamar bekövetkezik.
Jézus a gyümölcstelen, látszat-életformát ítéli el. Keresztelő János is mondja: „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt” (Mt 3:8). Az, aki az Úrban bízik, olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa (Zsolt 1:3), száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét (Jer 17:7–8).
Azoknak, akik hisznek – akik nem kifogásokat keresnek, hanem az Ő erejére támaszkodva neki szolgálnak (Ef 5:15–17; 2Tim 2:21; 2Tim 4:2) ezt a folyamatosan gyümölcsöző életet ígéri Jézus: „aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt” (Jn 15:5).
Molnár Vilmos
Tiszta ember fogságban
Igehely: 1Móz 39:4–20 Kulcsige: 1Móz 39:10 „Bár az asszony nap mint nap ezt mondogatta Józsefnek, ő mégsem engedett neki, és nem feküdt mellé, hogy vele legyen.”
A 39. fejezetnek van egy kulcs állítása, ami négyszer is elhangzik, kétszer a rész elején (2. és 3. v.), és kétszer a végén (21. és 23. v.). A történet írójának eltökélt szándéka ugyanis, hogy a mindenkori olvasó tisztában legyen ezzel, és ezen keresztül értelmezze a történteket. A kulcsmondat ez: az Úr Józseffel volt. Isten tud mindarról, ami bennünket körbevesz és velünk történik. Semmi sem történhet az Ő tudtán kívül. Ó, milyen megnyugtató igazság ez. Viszont az Úr jelenlétének tudata és megtapasztalása nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem érhetnek minket - Józsefhez hasonlóan - kísértések és próbák. Van amikor Isten a baj elől ment meg, máskor pedig a bajban fedez be. Melyiket élted át inkább az utóbbi időben, kedves olvasó?
József nem a baj kellős közepén fogott neki gyorsan imádkozni, s nem a börtönben kezdett el hirtelen fogadásokat tenni Istennek, hogy szabadítsa meg őt. József már otthon tizenévesen megismerte Isten közelségének valóságát, és eldöntötte, hogy Istené lesz az élete, amit szellemi tisztaságban fog megélni. József inkább szerette Istent, mintsem, hogy engedjen természetes, önző hajlamainak. Hitét pedig semmi sem tudta megsemmisíteni. Kérjük mi is, és éljünk úgy, hogy legyen velünk az Úr!
Kiss Lehel