Igehely: Mk 11:15-19 Kulcsige: Mk 11:17 Azután így tanította őket: «Nincs-e megírva: „Az én házam imádság háza lesz minden nép számára”? Ti pedig rablók barlangjává tettétek.»
A bevonulás után Jézus bement a templomba, és mindent megnézett. Másnapra halasztja azt, amit tenni akar – talán pont azért, hogy mindazok, akik érintettek, szembesüljenek tisztító munkájával. A fügefa fölötti ítélet és a templomtisztítás összefüggenek: a gyümölcstelen céltévesztés oka abban kereshető, hogy az istentisztelet, Izráel kapcsolata az élő Istennel felszínessé, tartalmatlanná vált. Ez a kapcsolat lehetett volna más népek előtt is bizonyság Isten szentségéről, igazságosságáról és megváltó kegyelméről: „Az én házam imádság háza lesz minden nép számára.”
Jézus radikálisan lép fel. Felborítja a megszokott rendet – azt az emberi berendezkedést, amely felváltotta a templom eredeti rendeltetését. Megakadályozza, hogy folytatódjon a nyerészkedő pénzváltás.
Jézus önmagát adta örök érvényű áldozatul (1Jn 2:2; Zsid 7:27; Róm 3:25), hogy azokat, akik hisznek benne, megváltsa (1Tim 2:5–6). Jelenléte a régi természet meddő, hasztalan cselekedeteit kiűzi, és egy gyümölcsöző életet ajándékoz, amelyet Isten dicsőítése, imádata tölt ki.
Adj hálát Istennek, hogy megszentelő munkáját folytatja életedben, gyülekezeteinkben és az Egyházban!
Molnár Vilmos
Az igazak bizalma
Igehely: Zsolt 11:1–7 Kulcsige: Zsolt 11:7 „Bizony, igaz az Úr, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát.”
Talán nem tévedünk, ha Dávid király tanácsadóinak tulajdonítjuk a zsoltár első három vers tartalmát. Tanácsaikból pedig pánikkeltést érzékelünk, mintsem belső nyugalmat. Ezért sem mindegy, hogy mit hallgat az ember és hogyan dönt. A 4. verssel megváltozik a zsoltár lelkülete, hisz itt már Dávid gondolatait halljuk. Nem a kétségbeesett menekülés hangjára hallgat (1b.v.), hanem a megalapozott bizaloméra. De mire épül az igaz, istenfélő ember bizalma? Csupán megérzésekre, melyek legtöbbször szalmalángnak bizonyulnak? Dávid bizalma egyedül Istenre épült, hisz tudta, hol van Isten, mit tesz, milyen Isten és mit ígér Ő? Dávid hitte – és nekünk is hinnünk kell – hogy Isten mindig a trónon van, vagyis mindenek fölött uralkodik, és semmi sincs, ami meglephetné és felülmúlná őt. Dávid belső békességét az a tudat is őrizte, hogy Isten szeme mindent lát, és átvizsgálja az igazak és gonoszok szándékait; meg az is, hogy Ő gyűlöli az álnokság kedvelőit, de szereti az igaz szívűeket. Megragadó ígéretet kapnak a Dávidhoz hasonlóan igaz hívők: meglátják az Úr arcát. Nemcsak majd az örökkévalóságban, hanem már most, a pánikkeltés idején is. Erre épül a mi bizalmunk!
Kiss Lehel
