Igehely: Mk 12:18–27 Kulcsige: Mk 12:27 „Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek.”
Máté szerint megtörtént eseményt mondanak el a szadduceusok. Elképesztő, hogy valakinek hét férje legyen (Mt 22:25). Megdönthetetlennek tűnő érv lehetett ez a farizeusok ellen a feltámadási vitában. Jézus ellen is bevetik. Csakhogy a válasz igen kijózanító: Tévelyegtek! Ennek az oka az, hogy nem ismerik az Írásokat és Isten hatalmát. Mindig eltévelyedünk, ha ez a kettő nincs meg.
Amikor az ember az Írás fölé helyezte magát, mindig tévelygésbe jutott: „A csodák nem észszerűek, tehát nem léteznek.” „Ha Isten szeret, nem ítélhet örök kárhozatra.” „Nem lehet Jézus Krisztus Isten, hiszen hogyan imádkozna önmagához?” „Apaként mi sem büntetnénk meg a saját gyermekünket más bűnéért, hogy valakinek megbocsássunk.” „Az újjáteremtett földön élünk, de a mostani házakban…” stb. Ez mind-mind az emberi logika, emberi természet határain belül értelmezi Isten Igéjét, és lekorlátozza Isten hatalmát. Mennyire szükségünk van arra, hogy minden gondolatunk, tapasztalatunk – ami egyébként segíthet megérteni és megragadni Isten természetét – legyen alárendelve alázattal az Igének és Isten hatalmának! A feltámadással kapcsolatban Jézus kijelenti, hogy nem fogunk házasodni: olyanok leszünk, mint az angyalok. De Lukács szerint ez többet is jelent: nem fogunk többé meghalni (Lk 19:36). Jézus azt a könyvet idézi, amit a szadduceusok is el tudnak fogadni, ugyanis ők csak Mózes öt könyvét tekintették Istentől származónak. Ábrahám, Izsák és Jákób Istene az élők Istene, mert számára mindenki él – mondta. Tehát lesz feltámadás.
Isten Igéje szerint a fizikai halál után többé nem szakadunk el Jézustól, az élet forrásától, örökre a mennyhez kapcsolódunk. A feltámadás után fogunk igazán élni. A Biblia csak hasonlatokban tudja kifejezni a mennyei, Isten országát jellemző létformát. Egy biztos, minden elképzelést felül fog múlni az a dicsőség, ami ránk vár. Isten jelenléte és az, hogy meglátjuk Őt színről-színre (amire alkalmassá tesz a feltámadott test) a legdicsőbb tapasztalat lesz számunkra. A létünk ott fog kiteljesedni.
Komáromi Tibor
Adjunk hálát Jézusnak, mert Ő kelti életre a halottakat! – Jn 5:21
Gyakorold a tisztaságot! – 2Sám 12:1–14 (Zsolt 32:1)
A megigazultak odaszánása
Igehely: Róm 6:12–23 Kulcsige: Róm 6:19 „Ahogyan tehát tagjaitokat a tisztátalanság és a törvénytelenség szolgálatába állítottátok, hogy törvénytelenekké legyenek, úgy most állítsátok tagjaitokat az igazság szolgálatába, hogy szentek legyenek.”
A „tehát” szó következtetésre utal. 11. vers: „Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, és éltek az Istennek Krisztus Jézusban.” Új identitást, életet nyertük Krisztusban. Már nem csak térben és időben vagyunk, hanem Krisztusban is, aki halálában megnyílt befogadásunkra.
Ahogyan Jézus legyőzte az ördög által felkínált bizonyítási módokat, úgy mi is ragaszkodjuk a Jézustól nyert önértelmezéshez. E hit alapon újulunk, tisztulunk, gyarapíthatjuk lelki fegyvereinket, lehetünk az apokalipszis előfutárai, Isten fiaiként megjelenők. A kísértővel szemben ellenállás, a bűnöktől óvakodás, tisztulás mutatja megigazult voltunkat. Egy ének így fogalmazta: „Én már Jézusban élek, megváltott engem, szabad vagyok / Öröm és béke tölti be szívem, ujjongva áldom minden nap.”
Jelenleg múlandó testben élünk. Ez a testi élet bukott rendszer lett a bűnesetben és Golgotán. Dávid bűnében megfeddve kéri: „Engedd, hogy …megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél.” (Zsolt 50:10) De ki törte össze az ő tagjait? Ő maga, amikor engedett a parázna vágynak, és a férjet megölette. Ezzel saját erkölcsi jóhírét adta ki a gonosznak szidalmazásra, Istent nevét káromolásra, akinek addig szíve szerint élt.
Az új élethez Krisztusban új tagokat kaptunk. Ne adjuk át a bűnnek, mert: a megtisztult erkölcsről, igékről, istentiszteletünkről, Istenre mutatásunkról, vezetettségünkről, megvizsgálási hatalmunkról, végül a mennyei koronánkról van szó. Ezek jelzik, hogy Isten celebjei vagyunk, akik kapott kegyelemmel, értékekkel Istent képviseljük e világban. Ezek őrzésével lesznek testi megnyilatkozásink kedvesek Isten és emberek előtt.
A Krisztusban nyert üdvtudaton nem vehet erőt a bűn. Aki Istentől született … az vigyáz magára.
Hirdessük erőteljesen a megigazult élet újdonságát, erőforrásait, táplálékát, jutalmát!
Hasonlítsuk személyiségünket egy városhoz! Polgármestere a megújult értelem. Fuvarosa a Krisztust ismerni vágyó kíváncsiság. Raktára a megtisztult emlékezet. Sajtója az istenfélő száj. Pénztárosa a jószívűség. Sportpályája a missziós szolgálat. Kutjai az evangélium. Kórháza a gyülekezet. Iskolája a hívők közössége. Világítása és védelme az Úr, aki a nap és pajzs. (Zsolt 84:12) Aki ilyen városban él, az már vitatkozik saját nagysága felett.
Kiss László
