Igehely: Mk 12:38–40 Kulcsige: Mk 12:40 „Felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezekre súlyosabb ítélet vár.”
Kis melléképületünkben egy zsák krumpli felől bűz áradt. A zsák alján egy nagy burgonyát találtam, hatalmas lyukkal, amiből orrfacsaró lé folyt ki. A megmentett ép krumplikat hámozva a feleségem magához hívott. Egy kívülről teljesen egészségesnek tűnő krumpliban is ugyanazt a romlást találta. Belülről rohadt. A képmutatás is ilyen. Nehéz észrevenni önmagunkban és másokban is. Hosszú idő, amíg kifakad. Az Úr Jézus azonban mindig látja és tudja a valóságot rólunk.
A képmutató ember szem elől téveszti a lényeget: a szeretet parancsát. Szava követhető, de élete nem. Fölösleges szabályai szembe mennek az Isten akaratával. Mindent azért tesz, hogy elismerjék őt az emberek, ezzel elveszíti az Atya megbecsülését. A külsőségekre való túlzott figyelés miatt nem látja belső tisztátalanságát. Csupán a múlt tiszteletével törődve elveszíti a jelen engedelmességét. A szúnyogot megszűrve nem látja az igazán fontos dolgokat (Mt 23:1–36).
Hogyan ragadhatjuk meg a lényeget? Ha merünk őszinték lenni: bűnösek vagyunk és gyengék. Ha az őszinteségünk nem mentegetőzés. Ha Jézusban egyre jobban gyönyörködünk. Ha eljutunk odáig, hogy a hitünk megéléséhez rá van szükségünk: Te élj bennem!
Komáromi Tibor
Odaszánás engedelmességre
Igehely: Neh 10:29–30 „A nép többi része: a papok, a léviták, a kapuőrök, az énekesek, a templomszolgák és mindazok, akik a tartományok népeitől elkülönülve csatlakoztak az Isten törvényéhez feleségeikkel, fiaikkal és leányaikkal együtt; mindenki, aki már elég értelmes volt hozzá, csatlakoztak előkelő honfitársainkhoz. Átok terhe alatt megesküdtünk arra, hogy Isten törvénye szerint élünk, amelyet Isten az ő szolgája, Mózes által adott, és hogy megtartjuk és teljesítjük Urunknak, az Úrnak minden parancsolatát, előírását és rendelkezését.”
A fogság utáni ébredési időben vagyunk. Akkor tartós az ébredés, ha nemcsak élményekbe visz, hanem teljes odaszánásba. Ébredésük első mozzanata (1.) az Istenhez való tartozás tudatára ébredés. Ezt Círus legalizálta a hazatérési engedélyével. (2.) A következő a „nincs hol imádni Istent” fájdalma, és az „építsük neki templomot” készsége. (3.) Aztán a város újjáépítése, végül pedig (4.) az népi visszatérés Istenhez. Az ébredés mindig vonalat húz a világ és hívők közé. Ezzel lesz Isten népe papi nép a népek között. Nem igaz, hogy hasonlóvá kell válnunk a világiakhoz, hogy megmenthessük őket. Odaszánás megújult értelemmel lehet, ami a magunkért érzett felelősség, megtérésünk, szolgálatra való alkalmasságunk feltétele is. Az új értelem szüksége abból is látható, hogy a megtérés szó az értelem Istenhez fordulását jelenti. A Példabeszédek és a Prédikátor is sokszor beszél az okosság áldásáról az ostobasággal szemben. Dániel is mondja – nem kívülállóként –, hogy az értelemesek fénylenek, mint csillagok az égen. Lélek és értelem egymást átfedő valóságok. A lélek sem jó tudomány nélkül. (Pb 19:2) Pál példa az odaszánásban, ahogy a 2Kor 1:9 írja, és itt értük meg, hogy a teljesen odaszántakat a feltámadás erői vezetik.
Kiss László
