Igehely: Mk 12:41–44 Kulcsige: Mk 12:44 „Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije csak volt, az egész vagyonát.”
Milyen furcsa: Jézus leül a persellyel szemben, és nézi az adakozókat. Igen zavaró lenne, ha a lelkipásztor vagy a pénztáros ezt tenné. Pedig az Úr Jézus mindig nézi, hogy mit és hogyan adunk. Mit lát? Igen, a fölöslegünkből nagylelkűbbek vagyunk nemcsak az adakozásban, hanem a segítségnyújtásban is. Mert meg sem érezzük. Egészen más a helyzet, amikor alig van valamink. Amikor semmink sincs. Isten tanít, hogy úgy adakozzunk, hogy közben mi ne kerüljünk szükségbe (2Kor 8:11–14). Ez az általános elv igaz, de vannak helyzetek, amikor másképp kell tennünk.
Hogyan tudta mindenét odaadni az özvegyasszony? Ilyen áldozatra a szeretet, a hála visz, és az a hit, hogy Atyánk gondoskodik rólunk is. A szükségem sem lehet gát abban, hogy adjak Istennek, a bajbajutottnak.
Adakozásomat nézve a „fölösleg-mintát” látom, nem az özvegyasszony szeretetét, háláját és hitét. Ezért azt kérem – lehet te is –, hogy ezt a hármast újítsa meg bennem, mert a szívem így lesz nagylelkű. Amikor Istenünk késztetésének engedünk, átélhetjük a belső szabadságot és örömet, amit nagylelkűségünk nyomán ad. Azt is sokszor megtapasztaljuk, hogy Atyánk kamatostól fizet.
Komáromi Tibor
Odaszánt család
Igehely: Józs 24:14–15 „Most azért az Urat féljétek, és őt szolgáljátok hűen és feddhetetlenül! Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl meg Egyiptomban, és az Urat szolgáljátok! De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”
A lelkileg passzív szülő a gyermekét érintő rossz példákkal nem állítja szembe a saját hívő példáját, hogy az lássa a különbséget és jól döntsön hitben. A hívő szülő nem azért nevel hitben, hogy gyermeke szabadságban kiteljesedését korlátozza, hanem mert hite az önmagát bizonyító, a megtérésben velünk kapcsolatra lépő Isten vezetésén nyugszik. Aki megbocsátott, újjászült, új irányt, arányt, erényt adott és majd aranyat koronában. Ezek a hívő szülő lelki, erkölcsi kisugárzása, egyfajta glóriája, amivel magot vet gyermeke szívében. Préd 3:11 Isten az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, azaz jelei vannak értelmünk felé. Az értelmében fejlődő gyermek így is támogatást kap Istentől a hitre. Józsué odaszánt élettel sok istentapasztalatot nyert, ennek alapján élt, mint apa, vezető, és szólt né-péhez, családjával kiállva. Mint Ábel véréhez, a hívő szülő példája is beszél a gyermekéhez, ami segít neki odaszánni magát Istennek. Van valami akadálya annak, hogy ilyen odaszánt glóriás apa, anya és család lehess?
Kiss László
