2025. március 27., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Bőkezűség és áldozat

Igehely: Mk 12:41–44 Kulcsige: Mk 12:44 „Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije csak volt, az egész vagyonát.”

Milyen furcsa: Jézus leül a persellyel szemben, és nézi az adakozókat. Igen zavaró lenne, ha a lelkipásztor vagy a pénztáros ezt tenné. Pedig az Úr Jézus mindig nézi, hogy mit és hogyan adunk. Mit lát? Igen, a fölöslegünkből nagylelkűbbek vagyunk nemcsak az adakozásban, hanem a segítségnyújtásban is. Mert meg sem érezzük. Egészen más a helyzet, amikor alig van valamink. Amikor semmink sincs. Isten tanít, hogy úgy adakozzunk, hogy közben mi ne kerüljünk szükségbe (2Kor 8:11–14). Ez az általános elv igaz, de vannak helyzetek, amikor másképp kell tennünk.

Hogyan tudta mindenét odaadni az özvegyasszony? Ilyen áldozatra a szeretet, a hála visz, és az a hit, hogy Atyánk gondoskodik rólunk is. A szükségem sem lehet gát abban, hogy adjak Istennek, a bajbajutottnak.

Adakozásomat nézve a „fölösleg-mintát” látom, nem az özvegyasszony szeretetét, háláját és hitét. Ezért azt kérem – lehet te is –, hogy ezt a hármast újítsa meg bennem, mert a szívem így lesz nagylelkű. Amikor Istenünk késztetésének engedünk, átélhetjük a belső szabadságot és örömet, amit nagylelkűségünk nyomán ad. Azt is sokszor megtapasztaljuk, hogy Atyánk kamatostól fizet.

Komáromi Tibor

DÉLUTÁN | 

Odaszánt család

Igehely: Józs 24:14–15 „Most azért az Urat féljétek, és őt szolgáljátok hűen és feddhetetlenül! Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl meg Egyiptomban, és az Urat szolgáljátok! De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”

A lelkileg passzív szülő a gyermekét érintő rossz példákkal nem állítja szembe a saját hívő példáját, hogy az lássa a különbséget és jól döntsön hitben. A hívő szülő nem azért nevel hitben, hogy gyermeke szabadságban kiteljesedését korlátozza, hanem mert hite az önmagát bizonyító, a megtérésben velünk kapcsolatra lépő Isten vezetésén nyugszik. Aki megbocsátott, újjászült, új irányt, arányt, erényt adott és majd aranyat koronában. Ezek a hívő szülő lelki, erkölcsi kisugárzása, egyfajta glóriája, amivel magot vet gyermeke szívében. Préd 3:11 Isten az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, azaz jelei vannak értelmünk felé. Az értelmében fejlődő gyermek így is támogatást kap Istentől a hitre. Józsué odaszánt élettel sok istentapasztalatot nyert, ennek alapján élt, mint apa, vezető, és szólt né-péhez, családjával kiállva. Mint Ábel véréhez, a hívő szülő példája is beszél a gyermekéhez, ami segít neki odaszánni magát Istennek. Van valami akadálya annak, hogy ilyen odaszánt glóriás apa, anya és család lehess?

Kiss László

 Napi áhítat

Igehely: Jn 20:24–29 Kulcsige: Jn 20:25 „A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.”

A feltámadást racionálisan bizonyítani, és ez alapján hitelesnek elfogadni ma sem lenne könnyű feladat. Tamásnak is volt oka a hitetlenségre, de volt oka reménykedni is Jézus feltámadásának bizonyosságában. Hiszen Jézus maga is több alkalommal tett utalást halálára és azt követő feltámadására. Bizonyíték lehetett az üres sír, amit maga is megnézhetett volna, hiszen napok álltak rendelkezésére. A tanítványok tanúságtétele is meggyőzhette volna, hiszen évekig voltak társak, láthatta életüket, jól ismerte őket.