2025. március 27., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Bőkezűség és áldozat

Igehely: Mk 12:41–44 Kulcsige: Mk 12:44 „Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije csak volt, az egész vagyonát.”

Milyen furcsa: Jézus leül a persellyel szemben, és nézi az adakozókat. Igen zavaró lenne, ha a lelkipásztor vagy a pénztáros ezt tenné. Pedig az Úr Jézus mindig nézi, hogy mit és hogyan adunk. Mit lát? Igen, a fölöslegünkből nagylelkűbbek vagyunk nemcsak az adakozásban, hanem a segítségnyújtásban is. Mert meg sem érezzük. Egészen más a helyzet, amikor alig van valamink. Amikor semmink sincs. Isten tanít, hogy úgy adakozzunk, hogy közben mi ne kerüljünk szükségbe (2Kor 8:11–14). Ez az általános elv igaz, de vannak helyzetek, amikor másképp kell tennünk.

Hogyan tudta mindenét odaadni az özvegyasszony? Ilyen áldozatra a szeretet, a hála visz, és az a hit, hogy Atyánk gondoskodik rólunk is. A szükségem sem lehet gát abban, hogy adjak Istennek, a bajbajutottnak.

Adakozásomat nézve a „fölösleg-mintát” látom, nem az özvegyasszony szeretetét, háláját és hitét. Ezért azt kérem – lehet te is –, hogy ezt a hármast újítsa meg bennem, mert a szívem így lesz nagylelkű. Amikor Istenünk késztetésének engedünk, átélhetjük a belső szabadságot és örömet, amit nagylelkűségünk nyomán ad. Azt is sokszor megtapasztaljuk, hogy Atyánk kamatostól fizet.

Komáromi Tibor

DÉLUTÁN | 

Odaszánt család

Igehely: Józs 24:14–15 „Most azért az Urat féljétek, és őt szolgáljátok hűen és feddhetetlenül! Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl meg Egyiptomban, és az Urat szolgáljátok! De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”

A lelkileg passzív szülő a gyermekét érintő rossz példákkal nem állítja szembe a saját hívő példáját, hogy az lássa a különbséget és jól döntsön hitben. A hívő szülő nem azért nevel hitben, hogy gyermeke szabadságban kiteljesedését korlátozza, hanem mert hite az önmagát bizonyító, a megtérésben velünk kapcsolatra lépő Isten vezetésén nyugszik. Aki megbocsátott, újjászült, új irányt, arányt, erényt adott és majd aranyat koronában. Ezek a hívő szülő lelki, erkölcsi kisugárzása, egyfajta glóriája, amivel magot vet gyermeke szívében. Préd 3:11 Isten az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, azaz jelei vannak értelmünk felé. Az értelmében fejlődő gyermek így is támogatást kap Istentől a hitre. Józsué odaszánt élettel sok istentapasztalatot nyert, ennek alapján élt, mint apa, vezető, és szólt né-péhez, családjával kiállva. Mint Ábel véréhez, a hívő szülő példája is beszél a gyermekéhez, ami segít neki odaszánni magát Istennek. Van valami akadálya annak, hogy ilyen odaszánt glóriás apa, anya és család lehess?

Kiss László

 Napi áhítat

Igehely: 2Pt 3:8–16 Kulcsige: 2Pt 3:15 „A mi Urunk hosszútűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint.”

Hála le­gyen az Úrnak azért, mert Ő tü­rel­mes Isten! Soha nem kap­kod, min­dig meg­fon­tolt és bölcs min­den lé­pé­sé­ben. Nem­csak az Úr Jézus vissza­jö­ve­te­le, hanem Isten tü­rel­me is üd­vös­ség szá­munk­ra, ezt meg­erő­sí­ti Péter (9.v.) és Pál apos­tol is (15.v.). Egy­fe­lől „si­et­tet­nünk” is kell Őt (12.v.), mégis Isten hul­lám­hosszá­ra han­go­lód­va tü­re­lem­mel vár­juk az új eget és új föl­det. Amíg Ő tü­rel­me­sen vár ér­tünk, addig van idő a meg­té­rés­re, az imád­ko­zás­ra: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22:20), és a meg­szen­te­lő­dés­re, hogy Ő tisz­tá­nak és fedd­he­tet­len­nek ta­lál­jon min­ket bé­kes­ség­ben.