Igehely: Mk 13:9-13 Kulcsige: Mk 13:11 „Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, ami megadatik nektek abban az órában, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.”
Jézus intelmeinek célja az, hogy felkészítse övéit az utolsó időkre, amelyek jelei arra figyelmeztetnek bennünket, hogy legyünk éberek, éljünk vigyázó életet a bennünket érő bántalmak ellenére is, és rendeljük alá egyre inkább életünket a Szentlélek vezetésének.
A nehézségeket Isten kettős céllal engedi meg. (1) Jézus nevéért, nyilvánvalóvá téve, hogy kihez tartozunk és kinek vagyunk készek engedelmeskedni, (2) valamint azok felé való bizonyságtételként, akik elé odaállítanak, hogy megvalljuk előttük a Megváltót.
Isten gyermekeiként készek kell lennünk a tiszta evangélium hirdetésére és az a mellett való megmaradásra akkor is, ha ezért szenvedni fogunk. Olyan bátorító azt olvasnunk, hogy Péter és János örömmel vállalták a nagytanács felől érkező gyalázatot az Úr Jézusért (ApCsel 5:41).
Jézus arra bátorít, hogy ne aggódjunk előre amiatt, hogy mit fogunk majd mondani, amikor eljön az idő, hogy hitünkért a hatóságok elé hurcolnak. Az Ige szolgáiként igyekszünk előre felkészülni arra, amit mondani fogunk, ami a helyes magatartás. De a bennünket érő meghurcoltatások között a legfontosabb Istenre figyelni. A kommunista időszakban volt ebben részem, ahogyan áldott megtapasztalásom is. Átengedhetjük magunkat a Lélek vezetésének, amikor nem mi szólunk már, és nem azt mondjuk, amit mi akarunk, hanem azt, amit „abban az órában” a Szentlélek ad. Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai (Róm 8:14). A várakozás ideje nem kis fenyegetettséget jelent azoknak, akik túlzottan fogékonyak az utolsó idők megtévesztő jelenségeire, amikor Jézus nevére hivatkozva csodás dolgok történnek (2Tessz 2:9).
A Jézus által előre meghirdetett megpróbáltatások a családi kapcsolatok válságát vetítik előre, aminek következtében mindenki előtt gyűlöletesekké leszünk. Jézus azonban biztosít arról, hogy aki mindvégig kitart, üdvözül. A kitartásra az Úrtól kapott hit és az iránta való hűség segít el bennünket.
Kész vagy-e vállalni a Jézusról való bizonyságtételért az igében említett atrocitásokat? Benned lakik-e Krisztus lelke, aki vezetni tud a nehéz időkben is (Róm 8:9)? Vállalod-e a megvetést Jézusért és a kitartást az üdvösségért?
Kiss Zoltán
Kérjünk Istentől kedves, sóval fűszerezett beszédet! – Kol 4:6
Gyakorold a megbocsátást! – 2Sám 19:16–30 (Róm 12:19)
Az új élet szabadsága
Igehely: Róm 7:1–13 Kulcsige: Róm 7:6 „Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy a Lélek új rendjében szolgálunk, nem pedig a törvény betűjének régi rendjében.”
Ebben a szakaszban Isten az apostol által két dolgot szeretne megértetni velünk, tisztázni előttünk: a hívő és a törvény, majd a törvény és a bűn kérdését.
Az 1–6 versekben a törvény korlátozott hatáskörét említi, amivel úgy gondolja, tisztában vannak olvasói. A törvény addig uralkodik az emberen, amíg az ember él. Ha meghal, hatályát veszti. A törvényre az életben van szükség. A halál hatálytalanítja. Ezt a házasság példájával illusztrálja. A törvény köti a házasfelet, de társa halála felszabadítja alóla. Ha meghalok a törvény és a bűn számára, az szabaddá tesz Krisztus számára, aki ezt a szabadságot szintén halála által tette lehetővé. Krisztus halálában való részesülésünk az új élet szabadságát hozta számunkra, ami bűneink következményétől, a kárhozattól való szabadulást is eredményezte. Máséi lettünk. Azé, aki értünk nemcsak meghalt, de fel is támadott. A törvénynek való meghalás szabaddá tesz a törvénytől, hogy tagjaink ne a halál, hanem Isten számára gyümölcsözzenek. Aki a törvényt tartja szem előtt, az a betűnek szolgál, míg aki felszabadult az alól, tovább is szolga marad, de már új életben szolgál Krisztusnak, a Lélek ereje és segítsége által.
A 7–13 versekben Isten törvényét veszi védelmébe, aminek egyik feladata az volt, hogy ismertté tegye a bűnt és annak kívánságát, ami a törvénnyel szembeni ellenállást, lázadást váltotta ki, elevenítette fel bennünk. A kívánság és a bűn következtében a törvény megölt bennünket, halálunkat okozta. A törvény tiltása felkeltette bennünk a vágyak kívánságát, a bennünk levő bűnös hajlam megcsalt és megölt. Pedig a törvény parancsolatának való engedelmesség életet eredményezhetett volna (Gal 3:12). Mindezen érvek alapján Pál bátran kijelenti, hogy a törvény szent, annak parancsa igaz és jó. A test miatt vált erőtlenné (Róm 8:3).
Ezért volt szükség a bűnnek Jézus halálában való megbüntetésére, testében való kárhoztatására. A törvény szent, igaz és jó voltánál fogva halálunkat okozva, Krisztushoz vezetett, aki felszabadított az új életben neki való szolgálatra.
Dicsőség ezért Istennek!
Kiss Zoltán
