2025. március 6., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Befogadás

Igehely: Mk 9:36–37 „És kézen fogva egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte, és ezt mondta nekik: «Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.»”

Ki vállalja ezt a fajta elsőséget és szolgálatot? „Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róma 15:7). Mi a befogadás igei értelme és célja? Az, hogy dicsőítsük az Atyát, s ahol Atya van, ott család van. Ahol család van, ott otthon van, ahol igazi otthon van, ott melegség van. Egyedül ebben az otthonban szűnhet meg idegenségünk. A befogadás nem ideiglenes eltűrés, nem tolerancia, nem kényszeredett leereszkedő nagylelkűség. A befogadás feladatot jelent, amely kiterjed a befogadott minden szükségére. Nem olyan könnyű befogadni egymást, a befogadás védelmet is jelent. Egyfajta szellemi elkülönülést a világ fertőzéseitől. Akit befogadunk, azt védenünk is kell. A befogadás felkarolást is jelent. Fel kell karolni a másikat onnan, ahol van, úgy, ahogyan az Atya ölelte át a tékozló fiát. A befogadás nem egyirányú dolog, ez kölcsönös. Ne gondoljam, hogy én mindig a befogadó, helyreigazító státuszban vagyok.

A befogadás mértékét is megadta az Úr: „ahogyan Krisztus”. Ő a minta. A befogadásnak missziós célja van: a végső befogadtatás az Isten dicsőségébe. A szeretet Lelke tud alkalmassá tenni bennünket erre.

Péter István

DÉLUTÁN | 

Élet hit által

Igehely: Hab 2:1–4 Kulcsige: Hab 2:4 „Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.”

Habakuk odaállt az őrhelyére. Nem egy fizikai őrhelyre kell gondolni, hanem egy belső, szívbeli készülődésre, lelki vigyázásra, lelki figyelésre. Ugyanezt mi is megtehetjük, amikor választ várunk Istentől. A válasz különbözhet attól, amit szeretnénk kapni, de mindig az a jó válasz, amit Isten ad. Nyertél-e már üzenetet Istentől? Mennyei üzenet nélkül az ember nem tudhatja, merre tart, mi célból él, mert a bűn elhomályosította látásunkat és hallásunkat, érzéketlenek lettünk az Isten szavára. Isten hangját úgy hallhatjuk meg, ha őrhelyünkre állunk és megállunk a bástyán.

Adjunk hálát azért, hogy Isten megörökíttette az Ő szavát a Bibliában. Ez igaz kijelentés, meg nem csal. „Egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben” (2Pt 1:19). Ne kételkedjünk Isten szavában! Hitben járunk, nem látásban. Az igaz ember hitből él akkor is, ha a vallás hanyatlik és a lelki élet sorvad az emberek között. A hit által való élet alázatos élet és ellentétes a felfuvalkodott, büszke magatartással. Tehát, nem létezik olyan, hogy büszke hívő. „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja” (Jak 4:6).

Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: Péld 20:1–8 Kulcsige: Péld 20:6 „Sok ember hirdeti, hogy hűséges, de ki találhat megbízható embert?”

„Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad” (Péld 27:2). A hatodik versben azt olvassuk, hogy ezt sokan nem tudják kivárni. Ez nem elméleti téma, hanem életvitel kell legyen. Salamon úgy látja, hogy a megbízható embert keresni kell, ami arra enged következtetni, hogy kevesen vannak. Azt üzeni az Úr Jeremiás által: „Az a nép ez, amely nem hallgat az Úrnak, az ő Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hűség” (Jer 7:28 Károli). Izráel fiai a szolgák és a próféták üzenetére sem tértek vissza. Sőt, gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik.