2025. március 7., péntek

DÉLELŐTT | 
Jaj a botránkoztatónak!

Igehely: Mk 9:42–48 Kulcsige: Mk 9:42 „Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik.”

Az Úr Jézus azonosítja magát a kisgyermekekkel, akik benne hisznek. Ők Isten védelme alatt állnak. Lelkületük nemcsak példa a felnőtteknek, de hatalmas felelősségünk van irántuk (37.v.). Nem lehet félreérteni az Úr kijelentését: „Aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják.” (42.v.). A megbotránkoztat szó bűnre csábítást, a szem, szív szennyével, a szó mocskával való megrontást jelent. A család, (a gyülekezet) olyan a kisgyermek számára, mint az anyaméh. Védelmet, lehetőséget nyújt a fejlődéshez. Mi van, ha a család ezt a szerepet nem tölti be? Ha a felnőttek visszaélnek a gyermek hiszékenységével, bizalmával: konkolyt plántálnak a tudatába? Jézus nagyon kemény: „Jaj annak!”

A gyermek a felnőttek tükre. A felnőttek rossz példája óriási rombolást visz végbe a kisgyermekekben. Amit ártottunk, azt nem vonhatjuk vissza. Ezért kérjük Urunk kegyelmét, bocsánatát a nem krisztusi megnyilvánulásokért, amivel ,,botránkoztattuk” kicsinyeinket. Istentől ránk bízott kincsekként bánjunk gyermekeinkkel, hiszen ők Isten országának várományosai. Ebben lehetünk kegyelmi eszközök Isten kezében.

Péter István

DÉLUTÁN | 

A hitetlenség büntetése

Igehely: 5Móz 1:21–39 Kulcsige: 5Móz 1:35 „Ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből senki sem látja meg azt a jó földet, amelyről megesküdtem, hogy atyáitoknak adom.”

Izráel népe fellázadt Isten és Mózes ellen, és mindenki hangosan sírt, amikor meghallotta a kémek beszámolóját. Elégedetlenkedtek és zúgolódtak. Az addig elfojtott érzelmek hirtelen a felszínre törtek és félelemben, haragban, lázadásban mutatkoztak meg. Mit tehetett Mózes és Áron e hitetlenséggel szemben? Arcukra borultak és dicsőséget adtak az Istennek. Nem tudták sem igazolni, megvédeni magukat. A gyülekezet arról beszélt, hogy megkövezi őket (4Móz 14:10-19). De akkor megjelent az Úr dicsősége és emlékeztette őket mindazokra a csodálatos jelekre, amelyeket véghezvitt közöttük. Lázadásuk miatt kész lett volna eltörölni őket a föld színéről, de Mózes közbenjárt a népért. Arra hivatkozott, hogy ha meghallják az egyiptomiak és a kánaániak, hogy a nép elpusztult a sivatagban, ezt annak fogják tulajdonítani, hogy Isten nem volt képes bevinni őket a megígért földre. Az Úr kegyelmesen válaszolt: „Megkegyelmeztem, ahogy kérted”. De a bűnnek a következménye megmaradt! Pontosan az történt velük, amire oktalanul vágytak: elhullottak a pusztában. „Többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában… Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk.” (1Kor 10:5. 11).

Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: Péld 20:1–8 Kulcsige: Péld 20:6 „Sok ember hirdeti, hogy hűséges, de ki találhat megbízható embert?”

„Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad” (Péld 27:2). A hatodik versben azt olvassuk, hogy ezt sokan nem tudják kivárni. Ez nem elméleti téma, hanem életvitel kell legyen. Salamon úgy látja, hogy a megbízható embert keresni kell, ami arra enged következtetni, hogy kevesen vannak. Azt üzeni az Úr Jeremiás által: „Az a nép ez, amely nem hallgat az Úrnak, az ő Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hűség” (Jer 7:28 Károli). Izráel fiai a szolgák és a próféták üzenetére sem tértek vissza. Sőt, gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik.