2025. november 10., hétfő

DÉLELŐTT | 
Az Írás Isten beszéde

Igehely: 1Thessz 2:1–6,13 Kulcsige: 1Thessz 2:13 „Ezért mi is szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor hallgattátok Isten általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek.”

Már Pál apostol idejében is sok igehirdető jött helytelen szándékkal és céllal. Pál világossá teszi, hogy sokkal fontosabb az ember jelleme, mint a mondandója. Pál élete hiteles volt, sok bántalmazást szenvedett, sőt életét is kockáztatta az ige tiszta hirdetéséért.

Thesszalonikában ezt felismerték, és befogadták az igét, mely az Íráson alapult, „igaz volt eredetében, tiszta volt indítékában és megbízható módszerében” (W. MacDonald). A hallgatók üdvösségét célozta és a Lélek erejével szólt. Mindezt nem érdekből vagy haszonból tette. Csak Istennek akart tetszeni, senki másnak. Pál egyértelművé teszi, hogy ők mindig egyenesen, becsületesen és őszintén hirdették az igét, elkerülve a hízelgést, a kapzsiságot vagy a dicsőségvágyat, amelyre maga Isten a tanú. Te hogyan és milyen módon hirdeted az igét? Milyen indíttatásból? Mi az eredménye?

Pál hálás, hogy a thesszalonikaiak befogadták Isten beszédét, nem emberi beszédként vették, hanem Istentől jövő üzenetként. Így a hallgatók számára ez lélek és élet lett, ami hatalmasan munkálkodik bennük és általuk továbbra is.

Csak Isten igéje képes életet adni. Adja az Úr, hogy beszédünk mindig élő és igei legyen!

Papp Levente

DÉLUTÁN | 

Ki adott szájat az embernek?

Igehely: 2Móz 4:10–17 Kulcsige: 2Móz 4:11 „De az Úr ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr?!”

Miután Izráel 400 évig sínylődött Egyiptomban, Isten megszólította Mózest, hogy hozza ki onnan a népét. De ő nem akarta vállalni a feladatot. Ellenvetései valószínűleg félelemből, hitetlenségből fakadtak. Isten sorra dönti meg ezeket az érveket.

Mózes arra hivatkozik, hogy ő nem a szavak embere, nehéz ajkú, nem tud beszélni. Isten kegyelmesen kérdéssel válaszol erre, hogy rávezesse őt a válaszra. Ő teremtette és adta a beszédkészséget minden ember esetében. Tökéletesen ismerte Mózes képességeit ezen a téren is. Tudta, hogy egyedül képtelen a feladatra, ezért drága jelenlétéről biztosította szolgáját a beszéd idején. Te milyen képtelen érveket hozol fel a szolgálat (bizonyságtevés, igehirdetés) elkerülése végett?

Mózes továbbra is ellenkezik, ami az Úr haragját váltja ki. Ezért Isten Áront adja mellé szószólóként. Ekkor végre megadja magát a kegyelem elhívása előtt, és beismeri, hogy a beszéd is Isten ajándéka, amit az Ő dicsőségére kell használni.

Én gyakran nem akkor és nem arra használom ezt az ajándékot, amire kell. Isten mégis kegyelmesen és türelemmel tanít a helyes használatára. Te mikor, hogyan és mire használod?

Papp Levente

 Napi áhítat

Igehely: Jn 20:24–29 Kulcsige: Jn 20:25 „A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.”

A feltámadást racionálisan bizonyítani, és ez alapján hitelesnek elfogadni ma sem lenne könnyű feladat. Tamásnak is volt oka a hitetlenségre, de volt oka reménykedni is Jézus feltámadásának bizonyosságában. Hiszen Jézus maga is több alkalommal tett utalást halálára és azt követő feltámadására. Bizonyíték lehetett az üres sír, amit maga is megnézhetett volna, hiszen napok álltak rendelkezésére. A tanítványok tanúságtétele is meggyőzhette volna, hiszen évekig voltak társak, láthatta életüket, jól ismerte őket.