Igehely: ApCsel 11:27–30 Kulcsige: ApCsel 11:28 „Előállt egyikük, név szerint Agabosz, és a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. Ez be is következett Klaudiusz idejében.”
Az Úr felhasználta egyik szolgáját, hogy előre figyelmeztesse a testvéreket, hogy hamarosan nehéz idők következnek be. Ez esetben az éhínségről beszélt, ami lesújtott a júdeai testvérekre, beleértve a jeruzsálemi atyafiakat is. Ezért, amikor az Úr gyermekei megtudták, hogy a testvérek szükséget szenvednek, azonnal készek voltak segíteni.
Milyen szép kép tárul elénk: a pogány származású testvérek adományt gyűjtenek, és segítséget küldenek Júdeába, a jeruzsálemi testvéreknek: „Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti, ti is úgy cselekedjetek, ahogyan azt Galácia gyülekezeteinek rendeltem. A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami tőle telik” (1Kor 16:1–2).
Nem gondolták a testvérek, hogy ezzel megszüntetik az éhínséget, de azt sem, hogy az ő csekély adományuk úgysem sokat számít majd. Segítsen minket az Úr, hogy lássunk mindig tisztán, és azt, amit az Úr tőlünk vár el bárki javára, mi azt tudjuk megtenni.
Járjunk nyitott szemmel, legyünk készek cselekedni, amikor az Úr szól és indít.
Rajna Ottó
Ragaszkodjunk az evangélium igazságához
Igehely: Gal 2:11–14 Kulcsige: Gal 2:14 „De amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, mindnyájuk előtt ezt mondtam Kéfásnak: «Ha te zsidó létedre pogány módra és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokás szerint éljenek?»”
A zsidókhoz írt levél írója által így figyelmeztet bennünket az Úr: „egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon” (Zsid 12:13). Nekünk valóban így kell járni mindig az élet ösvényén: egyenesen, az Úr akarata szerint.
Péter viszont nem így tett: a körülményeket vette figyelembe, azok számítottak neki. Ha már más zsidók is megjelentek, rögtön változtatott a magatartásán, elkülönült a pogány származásúaktól, már nem volt hajlandó egy asztalnál ülni velük. Pedig ők is a testvérei voltak, ha pogány háttérből tértek is meg Jézushoz. Péter most is úgy viselkedett, mint amikor letagadta, hogy ismeri Jézus Krisztust, meg azt is, hogy a tanítványa lenne: „nem ismerem azt az embert” (Mt 26:74). A magatartása által még másokat is képmutatásba sodort.
Nem mindegy, hogy milyen példát mutatok testvéreimnek, a világnak vagy a családomnak. Ha valóban megismertem az Urat, járjak is az Úr akaratában, ne az emberek elvárása szerint!
Uram, taníts minket következeteseknek maradni minden körülmények között!
Rajna Ottó
