2025. október 29., szerda

DÉLELŐTT | 
Csak kegyelemből van örök életünk

Igehely: Róm 6:19–23 Kulcsige: Róm 6:2 „Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?”

A ma reggeli igeversek figyelmünket az Isten üdvözítő kegyelmére terelik. Isten kegyelmét láthatjuk és érezhetjük abban, hogy megszabadított bennünket a tisztátalanság és törvénytelenség szolgálatából, és elhívott az imádság és a szentség szolgálatára. Ez nem tőlünk van. Mi nem tehettünk ezért semmit. Ez Isten kegyelmének a munkája Jézus Krisztus által.

Erőtlenek, bűnösök voltunk, a bűn uralkodott felettünk. A bűn halállal fizet minden embernek, kivétel nélkül. De milyen jó, hogy van kegyelem minden ember számára! Isten mindenkinek felkínálja az örök életet. Ezt el lehet fogadni, meg lehet köszönni. Ezáltal Isten szolgáivá lehetünk, megszabadulunk a bűn rabigája alól. Isten kegyelmének vannak gyümölcsei is: szent élet és végezetül az örök élet. Ez hatalmas kiváltság. „Én nem tudom, mért lett enyém az égi kegyelem? Miért váltott meg az Úr engem, Ki annyit vétkeztem?” (HH 202.).

Hogyan válaszolsz erre a kegyelemre?

Szabó Mihály

DÉLUTÁN | 

Szeretetben munkálkodó hit

Igehely: Gal 5:4–6 Kulcsige: Gal 5:6 „Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.”

Az élő hitet cselekedetek igazolják, hitelesítik, mert a hívők nem „munkanélküliek”. A törvény korszakában jelen volt a jó cselekedet, de a rossz is. A rossz cselekedetért büntetés járt: „Szemet szemért, fogat fogért.” Az ember látta a bűnt, és átélte annak következményét. Hogy megszabaduljon lelkiismerete vádjától, kellett hoznia egy ép bárányt, és végignézte, hogy vágja le a pap, hogy folyik ki az áldozati bárány vére az ő bűneiért.

Az Újszövetségben az Úr Jézus vállalta magára a bűneink követkeményét, és ezt hit által, a Lélek által értjük meg. Szeretet által munkálkodva kell ezt elmagyarázni másoknak is, hogy megértsék.

Az első cselekedet: Jézushoz jönni; a második: lerakni bűneinket Jézus keresztjéhez; a harmadik cselekedet: bemerítkezni Jézus Krisztus példája szerint, és munkálkodni a mások megmentésén. Mindezt csendben, szeretettel, alázattal végezni. Ez az, ami számít, és amit vár tőlünk az Úr.

Tettél-e ma valamit hit által és valóságban az Úr Jézusért? „Valaki szolgált, sok jót tett, Másoknak így jó példa lett, Valaki vígan énekelt, Fájó szív enyhült, hallva ezt. Ó, mondd, te hogyan élsz? Ó, mondd, te hogyan élsz?” (HH 745.)

Szabó Mihály

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.