2025. október 4., szombat

DÉLELŐTT | 
Visszatérés Antiókhiába

Igehely: ApCsel 18:18–22 Kulcsige: ApCsel 18:22 „Miután Cézáreába érkezett, felment Jeruzsálembe, köszöntötte a gyülekezetet, azután lement Antiókhiába.”

Példaértékű számunkra, amiként Pálék elindultak a missziós útjaikra, amiként formálódtak, összedolgoztak a kiválasztott munkatársak, amiként kitartottak a nehéz körülmények között, amiként búcsúzkodtak, és amiként visszaérkeztek a kiküldő anyagyülekezetbe.

Pálék példája, de a szükségek is igazolják, hogy az együttléteink végén jó, hogy ne „tűnjenek el nyomtalanul” a szolgálattevők. Lehetnek megválaszolatlan kérdések, elmondatlan imák, kívánt beszélgetések a jelenvevőknél. Nem kell hirtelen eltávoznunk a missziómezőről sem. Hasznos lehet a hagyatkozás, az utógondozás. Létjogosultságú a szívélyes búcsúzkodás is.

Pál a korinthusi nehézségek között názíri fogadalmat tett, amit be is tartott (4Móz 6:1–21). Ez azt is jelenti, hogy Pál hithű zsidó maradt. A keresztyénség nem egy merőben új vallás, hanem a judaizmus kiteljesedése.

A misszionáriusok időnként rendszeresen térjenek vissza az őket kiküldő, támogató gyülekezetekhez! Ott számoljanak be részletesen az Úr munkájáról a missziómezejükön és az átéléseikről! Pihenjenek meg, és készüljenek fel a következő missziós tevékenységükre, útjukra!

Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

… a megdicsőülés

Igehely: Róm 8:12–17 Kulcsige: Róm 8:17 „Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.”

A kísértések főleg az engedelmességünket és hűségünket támadják, a próbák pedig a hitünket. Ezek elszenvedése, átélése nem hoz automatikusan áldást ránk és környezetünkre. Viszont, amikor jól vizsgázunk, annak rendkívüli, áldott következményei lesznek, amíg alázatban maradunk. Amíg Istennek adjuk érte a dicsőséget.

A bűnös testi kívánságoknak behódolva átok, ítélet és halál lesz az osztályrészünk. De ha a Szentlélek által kiiktatjuk a bűnös testi cselekedeteket, lelkünk-szellemünk felvirul, megelevenedik.

Isten Lelke vezet győzelemre bennünket. Ő egyben a fiúság Lelke is. Általa a szolgai félelem, rettegés helyett az örökösök öröme, szabadsága lesz ránk jellemző. Így állhatunk készen az imádkozásra, a bizonyságtételre, a jó cselekvésére.

Ha Krisztussal együtt ártatlanul szenvedjük el a kísértések és próbák tüzét, viseljük a lelki munka terhét, akkor vele együtt örököljük Isten országát, ahol vele együtt meg is dicsőülünk. Nélküle nem!

Mit vállaltunk fel idáig Krisztusért? Világosan látjuk-e az Ő dicsőségét?

Vass Gergely

 Napi áhítat

Igehely: Jn 10:31–42 Kulcsige: Jn 10:35 „Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni.”

Az Úr Jézus idejében élő farizeusok semmiképpen nem tudták elfogadni, hogy Ő az Isten Fia, az Atyától lett elküldve, és az Atyával egy. Sőt ezt káromlásnak minősítették, és ezért meg akarták Őt kövezni. A farizeusok és az írástudók nem tudták ezt megérteni, mert nem tartoztak a Jó Pásztor juhai közé.

Isten adhat és adott is némely személyeknek tekintélyt, hatalmat, hogy igazságot és törvényeket alkossanak. Azt olvassuk: „istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan” (Zsolt 82:6). De megmásíthatatlan és érvényteleníthetetlen törvényt csak Isten adhat.