Igehely: ApCsel 13:23–41 Kulcsige: ApCsel 13:41 „Lássátok meg, ti gúnyolódók, ámuljatok, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek.”
Pál a zsinagógában beszél arról, hogy Jézus a Krisztus, akit Isten küldött. Érvelésében nem próbálja finomítani a jeruzsálemi vezetők és a zsidó nép felelősségét. Rámutat, hogy Jézus pontosan az az eljövendő Messiás, akiről minden szombaton olvastak ugyan, de amikor az idő teljességében, személyesen megjelent, akkor pont azok, akik róla tanították a népet, Őt magát nem ismerték fel.
Nehéz felfognunk, hogy Isten szuverenitása és a mi felelősségünk hogyan viszonyul egymáshoz. Pál szavai azonban – nem ismerték fel őt, és így betöltötték a próféták szavait – az emberre róják a felelősséget (27.v.). Isten előre megmondta, hogy a Megváltót el fogja utasítani a nép, akit megváltani jött. De az emberi értetlenség, hitetlenség, sőt ellenségeskedés közepette mégis tökéletesen kibontakozott az Ő megváltó terve.
Bizalommal tölthet el bennünket az, hogy Isten tervét semmi nem húzhatja át. Amit megfogadott Dávidnak, azt maradéktalanul beteljesítette. Isten jövőbeli terveit sem húzhatja semmi át; ha a világ össze is omlana körülöttünk, bizonyosak lehetünk benne, hogy az Ő akarata életünkre és világunkra nézve tökéletesen megvalósul.
Mezei Tamás
Isten igazságosan ítél
Igehely: Zsolt 98:4–9 Kulcsige: Zsolt 98:8–9 „Tapsoljanak a folyók, a hegyek mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.”
Ez a zsoltár örvendezésre és ujjongásra szólít fel. Nagyon különös, mondhatni megdöbbentő okot említ arra, hogy miért hív ünneplésre: „mert (az Úr) eljön, hogy ítélkezzék a földön.” Ezt a zsoltárt évezredek során nagyon sokan elolvasták. Talán nem mindenkinek volt természetes első reakciója az örvendezés, amikor az Úr igazságos ítélkezéséről olvastak. Nekünk, bűnös embereknek sem feltétlenül ez az első reakciónk, mert tudjuk, hogy nemcsak azok felett fog Isten igazságosan ítélni, akiket mi arra méltónak tartunk. (Az ő ítéletük fölött talán még örvendeznénk is.) De tudjuk, hogy amennyiben Isten szentsége a mérce, mi is ugyanúgy ítéletre méltók vagyunk.
Az örvendezés és ujjongás csak Jézus Krisztusban lehetséges, aki minden bűnünket elfedezte, és a megváltás révén Isten előtt megigazulva állhatunk. A zsoltár tehát csak úgy hívhat örömre az Isten ítélete felett, ha előre tekint a megváltásra. Micsoda őszinte örömre indít bennünket, amikor Isten Lelke meggyőz a bűnről, de máris rámutat a keresztre, ahol a bűn Krisztusban megítéltetett! Örvendezzünk és ujjongjunk hát, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön!
Mezei Tamás
