Igehely: ApCsel 17:16–21 Kulcsige: ApCsel 17:16–21 „Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele. Némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? – mások ezt mondták: Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője – mivel Jézust és a feltámadást hirdette.”
Athénban szabadon burjánzott a bálványimádás. Az akkori világban a tolerancia bajnokai voltak ők. Pál egyistenhívő volt. Az élő, igazi Istené. Szűklátókörűnek tűnt. Őt nem vezette félre a látott művészi alkotások magas színvonala. Látta sötét szellemi hátterüket.
Miért szokott háborogni a mi lelkünk? Mire késztet az bennünket? Pál nem magáért, hanem a képzett athéniek tévelygése, elveszettsége miatt került feldúlt állapotba.
A bálványok és az egy igaz Isten közt mérhetetlen különbség van. Az emberkéz által megalkotott, halott és tehetetlen istenségek fogságba és romba döntik híveik életét. Az élő Isten a lehető legnagyobb méltóságra emel bennünket. Ha Benne hiszünk, gyermekeivé és örököseivé tesz minket. Nem elégedhetünk meg kevesebbel, mint az élő Istennel! Sajnos, a bálványimádó, elbizakodott város nem volt nyitott az örömhír fogadására! Viszont készen álltak a kicsúfolására. Ezért Pál beszédének csekély eredménye lett ott.
Bár szeretjük a nagy, a széles kínálatot mindenből, az istenek közt csak egy igaz Istent találhatunk! Neki nincs helyettesítője, sikeres vetélytársa.
„Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig, hogy rajtam kívül nincsen más, én vagyok az ÚR, senki más” (Ézs 45:6).
Vass Gergely
… a bűntől való elszakadás
Igehely: 1Pt 4:1–6 Kulcsige: 1Pt 4:1 „Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől.”
Bizonyos megpróbáltatások lehetetlenné teszik bűnös testi kívánságaink kiélését a gyakorlatban, de nem a képzeletvilágunkban. Közben elmagányosodásra, önsajnálatra, panaszkodásra és zúgolódásra serkenthetnek. Egyeseket a próbák közelebb visznek Istenhez, elősegítve megtisztulásukat, míg másokat megkeményítenek.
A megpróbáltatások idején szakadjunk el a bűntől, szűnjünk meg vétkezni, álljunk ellene a bűnnek! Vagyis készüljünk Istenünk elé! Ebben eszközök lehetnek a különféle szenvedéseink. Legyen a példaképünk Krisztus, aki értünk szenvedett! Mondjunk le a bűnös kívánságok, vágyak teljesítéséről! Legyünk mértékletesek a nem bűnös kívánságok, szükségletek kielégítésekor! Ugyanakkor ismerjük meg, fogadjuk el Isten jó, kedves és tökéletes akaratát az életünkre nézve (Róm 12:1–2)! Vegyük figyelembe, hogy a testben hátralevő időnk egyre fogy! Tehát mellőzzük a hiábavalóságokat!
Elég volt a múltban a pogányok útján járnunk (Zsolt 1:1–2). Mennyi és milyen megpróbáltatásra van szükségünk, hogy bűneinktől elszakadjunk?
Vass Gergely
