Igehely: 1Pt 2:1–6 Igehely: 1Pt 2:4-5 „Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt «kiválasztott és drága»; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.”
Tegnap este főleg a saját épülésünkért imádkoztunk, hogy Isten Lelke bennünk lakva, a maga templomává formálhasson minket. Ma folytassuk az imádkozást, hogy megtisztuljon teljesen az életünk, levessünk minden bűnt, és lelki növekedésünket semmi se gátolja. A lelki növekedést kívánni kell, vágyjunk teljes szívünkkel arra, hogy Krisztusban növekedjünk. Ez természetes kell legyen számunkra, ezt vágyjuk, kérjük, ezért imádkozzunk ma is.
Aztán értsük meg azt, hogy Krisztusról, mint élő kőről van itt szó. Mi magunk is, mint élő kövek, az Úr templomába kell beépüljünk. Jézus Krisztushoz jöjjünk minden helyzetben, benne épüljünk fel lelki házzá, a többi élő kővel együtt, így akarja Ő a gyülekezetét építeni.
Imádkozzunk a személyes épülésünkért és a gyülekezettel való együtt épülésünkért is! Ennek eléréséért le kell mondanunk önző vágyainkról, keressük a közös érdekeket! Ha sokan elutasítják is a Krisztusban való életet, mi ne tegyük ezt, hanem törekedjünk lelki házzá, szent papsággá felépülni Isten templomában. Legyen lelki áldozatunk az önmegtagadás, az odaszánás Krisztusért, az engedelmesség, szeretet. Kérjünk ennek bemutatásához kegyelmet és erőt mára is tőle!
Tóth Zoltán
Örüljenek, akik keresik az Urat
Igehely: Zsolt 105:1–11 Kulcsige: Zsolt 105:3 „Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat!”
Dávid király azt mondta a 122. zsoltárban: „Örülök, ha ezt mondják nekem, az Úr házába megyünk.” Elgondolkodtató ez a kijelentés. Ha belenézek a saját életembe, megtörtént, hogy csak azért mentem el a gyülekezetbe, mert éppen csütörtök este volt, és nem akartam, hogy megkérdezzék: Hogy nem voltál itt?
„Szívből örüljenek, akik keresik az Urat!” Erre biztat ez a zsoltár: szívből keresni Őt, nem unalmas kötelességből. Imatémánk legyen ma este az, hogy örömmel szolgáljuk az Urat. Örvendjünk a megváltásnak, amit Ő szerzett meg számunkra: élete árán váltott meg bennünket. Örüljünk annak, hogy Krisztusban kiválasztott minket a világ teremtése előtt, hogy legyünk szentek és feddhetetlenek szeretete által. Örüljünk az új szövetségnek, melybe minket befogadott, az Ő tulajdon népévé tett. Izráel népének annak idején Ő adott országot, örökséget, mi Krisztus örököstársai lettünk azáltal, hogy gyermekeivé fogadott bennünket az Isten. Annyi jót tett velünk, hogy sok okunk van az örömre, de a hálára is!
Köszönjük meg neki mindezt, töltse be egész lényünket a hála és dicséret, ne maradjon néma az ajkunk soha!
Tóth Zoltán
