Igehely: Lk 5:12–16 Kulcsige: Lk 5:13 „Jézus kinyújtva a kezét, megérintette őt, és így szólt: Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától.”
A poklos ember történetében Jézus két kiemelkedő cselekedete ragadja meg a figyelmünket: az érintés és a gyógyítás. Az érintés forradalmi tett volt. A törvény szerint a poklosok tisztátalanok, senki sem érhet hozzájuk. Jézus mégis kinyújtja a kezét. Ez az érintés nem teszi őt tisztátalanná, hanem a poklos embert teszi tisztává.
A poklos ember hite példaértékű: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.” Nem kételkedik Jézus hatalmában, csak az ő akaratában bizonytalan. Jézus válasza egyértelmű: „Akarom!” Isten mindig akarja gyermekei gyógyulását, megtisztulását, szabadulását.
Jézus meghagyja: „Mutasd meg magad a papnak!” Ez nem formaság, hanem engedelmesség. A gyógyulás után következik a közösségbe való visszatérés. Ma is szükségünk van Krisztus tisztító érintésére. A bűn poklosságával minden ember fertőzött. De Jézus ma is kinyújtja kezét: „Akarom, tisztulj meg!”
Mely területeken van szükséged Krisztus tisztító érintésére? Hogyan reagálsz az ő gyógyító szeretetére?
Veress Efraim
Egymás terhét hordozzátok!
Igehely: Gal 6:1–10 Kulcsige: Gal 6:2 „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.”
Pál apostol a keresztyén közösség lényegét fogalmazza meg: a kölcsönös teherviselést. Ez Krisztus törvényének beteljesítése. A törvény itt nem szabályok gyűjteménye, hanem a szeretet parancsa.
Az első gyakorlati terület az elbukott testvér megsegítése: „ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel” (1.v.). A helyreigazítás, az intés célja nem az ítélkezés, hanem a gyógyulás elősegítése.
A teherviselés sokféle formát ölthet: lelki támogatás, anyagi segítség, időnk és figyelmünk adása. Mindez azzal a tudattal történik, hogy mi magunk is gyengék vagyunk és segítségre szorulunk.
Pál figyelmezteti a közösséget: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is” (7.v.). A teherviselés nem egyoldalú kötelezettség, hanem kölcsönös felelősség. Az elmúlás ellen való küzdelem kulcsa a jó tettek fáradhatatlan gyakorlása: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (9.v.).
Milyen terheket hordozhatunk egymásért a gyülekezeti közösségben? Hogyan segíthetjük a lelkileg elesett testvéreket?
Veress Efraim
