Igehely: Lk 6:37–45 Kulcsige: Lk 6:44 „Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.”
Az Úr Jézus sokszor szóvá tette, hogy a képmutatás mennyire káros és veszélyes. Nem egyéb, mint ámítás, aminek során az ember mást mutat, mint ami az életében levő valóság. Nincs igazi szentség, de van ítélkezés mások felett, annak a látszatnak a fenntartására, hogy a megszentelődés mennyire fontos. Megbocsát, de nem felejt a képmutató; alkalmas időre tartogatja a bosszúállását, szívében forr a harag, de széles mosolya jelzi, hogy a tál külseje fényesre lett sikálva (Lk 11:39). Aztán fájdalmas megtapasztalás, amikor az ember nem azt kapja vissza, amit képmutatásának bőkezűségével osztogatott, hanem azt, ami a szívében volt. Legyen őszinte, egyenes, de szeretettel és irgalommal teljes az embertársainkhoz való viszonyulásunk (Lk 6:36)!
Nagyon furcsa lenne, ha egy világtalan ember vállalná, hogy túravezetőként más látáskárosult embereket felvezessen egy hegycsúcsra. Nem mindegy, hogy ki a példaképünk, a tanítónk, a mesterünk, mert nem a felszínes, képmutató keresztyénség vermébe szeretnénk beleesni, hanem hegyen épített városként utat mutatni Krisztushoz. Annak, hogy Krisztusban vagyunk, hogy „jó fa” az életünk, nincs szebb és hitelesebb bizonyítéka, mint a rendszeresen megtermett jó gyümölcs.
Fazakas György
Gyakorlati bizonyságtétel
Igehely: Mt 5:13–16 Kulcsige: Mt 5:16 „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
Az Úr Jézus szemléletesen beszél arról, hogy a követőinek milyen feladatot kell betölteniük ebben a világban. Világos, hogy nem lehet opció a világgal való sodródás, az amolyan vadvízi evezés, amikor az irány adott: lefelé lehet csak haladni, esetleg vigyázni, hogy a csónak ne boruljon fel. Ezzel ellentétben a hívők küldetése az, hogy legyenek hatással a világra. Isten országa földi polgárainak a föld sójaként és a világ világosságaként kell élniük. A só tartósít, ízesít, a világosság feltárja a valóságot, utat mutat. A keresztyén életnek és szolgálatnak meg kell legyen a jó íze, hitelessége ahhoz, hogy hatását kifejtse. A hívő ember nem a világosság forrása, az maga Jézus Krisztus. Őt kell tovább sugároznia. Ebből adódik, hogy helyes kapcsolata kell legyen a fényforrással, hogy átvehesse, és megfelelő kapcsolódása a környezetéhez, hogy átadhassa a fényt. Ezt a szolgálatot a Mester a jó cselekedetekkel azonosítja, de csak azokkal, amelyek a mennyei Atyát dicsőítik.
Kérd Istentől, hogy a mindennapokban, a családban, a munkahelyen, a barátaid között vagy akár idegenek jelenlétében a tetteid és minden megnyilvánulásod legyen krisztusi, amelyek a mennyei Atya szívéhez közelítik azokat, akikkel éppen kapcsolatban vagy.
Fazakas György
