2026. január 23., péntek

DÉLELŐTT | 
Hiteles életvitel

Igehely: Lk 6:37–45 Kulcsige: Lk 6:44 „Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.”

Az Úr Jézus sokszor szóvá tette, hogy a képmutatás mennyire káros és veszélyes. Nem egyéb, mint ámítás, aminek során az ember mást mutat, mint ami az életében levő valóság. Nincs igazi szentség, de van ítélkezés mások felett, annak a látszatnak a fenntartására, hogy a megszentelődés mennyire fontos. Megbocsát, de nem felejt a képmutató; alkalmas időre tartogatja a bosszúállását, szívében forr a harag, de széles mosolya jelzi, hogy a tál külseje fényesre lett sikálva (Lk 11:39). Aztán fájdalmas megtapasztalás, amikor az ember nem azt kapja vissza, amit képmutatásának bőkezűségével osztogatott, hanem azt, ami a szívében volt. Legyen őszinte, egyenes, de szeretettel és irgalommal teljes az embertársainkhoz való viszonyulásunk (Lk 6:36)!

Nagyon furcsa lenne, ha egy világtalan ember vállalná, hogy túravezetőként más látáskárosult embereket felvezessen egy hegycsúcsra. Nem mindegy, hogy ki a példaképünk, a tanítónk, a mesterünk, mert nem a felszínes, képmutató keresztyénség vermébe szeretnénk beleesni, hanem hegyen épített városként utat mutatni Krisztushoz. Annak, hogy Krisztusban vagyunk, hogy „jó fa” az életünk, nincs szebb és hitelesebb bizonyítéka, mint a rendszeresen megtermett jó gyümölcs.

Fazakas György

DÉLUTÁN | 

Gyakorlati bizonyságtétel

Igehely: Mt 5:13–16 Kulcsige: Mt 5:16 „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Az Úr Jézus szemléletesen beszél arról, hogy a követőinek milyen feladatot kell betölteniük ebben a világban. Világos, hogy nem lehet opció a világgal való sodródás, az amolyan vadvízi evezés, amikor az irány adott: lefelé lehet csak haladni, esetleg vigyázni, hogy a csónak ne boruljon fel. Ezzel ellentétben a hívők küldetése az, hogy legyenek hatással a világra. Isten országa földi polgárainak a föld sójaként és a világ világosságaként kell élniük. A só tartósít, ízesít, a világosság feltárja a valóságot, utat mutat. A keresztyén életnek és szolgálatnak meg kell legyen a jó íze, hitelessége ahhoz, hogy hatását kifejtse. A hívő ember nem a világosság forrása, az maga Jézus Krisztus. Őt kell tovább sugároznia. Ebből adódik, hogy helyes kapcsolata kell legyen a fényforrással, hogy átvehesse, és megfelelő kapcsolódása a környezetéhez, hogy átadhassa a fényt. Ezt a szolgálatot a Mester a jó cselekedetekkel azonosítja, de csak azokkal, amelyek a mennyei Atyát dicsőítik.

Kérd Istentől, hogy a mindennapokban, a családban, a munkahelyen, a barátaid között vagy akár idegenek jelenlétében a tetteid és minden megnyilvánulásod legyen krisztusi, amelyek a mennyei Atya szívéhez közelítik azokat, akikkel éppen kapcsolatban vagy.

Fazakas György

 Napi áhítat

Igehely: Lk 6:46–49 Kulcsige: Lk 6:46 „Miért mondjátok nekem: Uram, Uram – ha nem teszitek, amit mondok?”

Az Úr Jézus különleges dolgokat mondott el hallgatóinak, amelyek elgondolkodtatták őket. Megérthették jobban, hogy mit jelent az új bort új tömlőbe tenni. Az ige hallgatása, az ismeretek bővítése, álláspontok ütköztetése vagy teológiai igazságok megfogalmazása nem elegendő ahhoz, hogy az ige elérje célját (Ézs 55:11). Igei igazságokból épülhet csodálatos ház, díszítve lehet a legnagyobb elmék legszebb szavaival, körülvéve a jószándék sétányaival és az Istennek tett ígéretek örökzöld fáival. Amikor azonban az árvíz jön, kísértések, próbák érik, összedől, mert nincs alapja.