Igehely: 1Móz 12:1–4 Kulcsige: 1Móz 12:2 „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.”
Az Ábrahámnak adott áldás Jézus Krisztus által lett a miénk: „Hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk” (Gal 3:14).
Igehely: 1Jn 3:4–9 Kulcsige: 1Jn 3:8 „Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja.”
Kiemelkedő üzenetben szól igénk az Isten Fia megjelenésének céljáról:
Igehely: Jsir 3:21–24 Kulcsige: Jsir 3:21 „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek.”
Jeremiás a nehéz napokban újra átgondolta Isten irgalmát, amely nem fogyatkozik el. A nehéz élethelyzet igen mély csüggedést okozott, az előbbi igeszakaszban ilyeneket olvashattunk: kavics-ebéd, hamu, békétlenség, elfeledett jólét, nyomorúság, hontalanság, üröm, méreg stb.
Igehely: Zsolt 40:1-6 Kulcsige: Zsolt 40:5 „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.”
Megragadóan, sok költői kifejezéssel írja le Dávid egyik felejthetetlen, de kemény élményét. Hogy mi lehetett a pusztulás gödre és a sáros fertő, nem tudjuk. Talán betegség vagy kilátástalan harci körülmény, netalán egy újabb családi perpatvar?
Igehely: Mt 18:1-5 Kulcsige: Mt 18:3 „És ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.”
Ebben a szakaszban az Úr Jézus az Isten országáról tanítja a tanítványokat, akik nehezen értik meg, hogy Isten országa nem azonnal, dicsőségben és szemmel látható módon jön el.
Igehely: Jn 5:43-47 Kulcsige: Jn 5:44 „Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?”
A betesdai béna meggyógyítása szombaton heves ellenszenvet váltott ki a zsidókban Jézus személye iránt (5:16-18). Ez áll tehát Jézus tartalmas válaszadásának hátterében (5:19-47).
Igehely: Lk 10:20 „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.”
A tanítványok örömmel tértek vissza kiküldetésükből, hiszen olyan megtapasztalásaik voltak, mint azelőtt soha. Az, hogy még (!) az ördögök is engedelmeskedtek nekik, arra enged következtetni, hogy számos csodában és élményben volt részük. Mesterük azonban figyelmüket a körülményekből fakadó örömről az állandó öröm forrására irányította.