Mindennapi áhítatok

2023. november 2., csütörtök

Igehely: 1Kor 15:35-49; Kulcsige: 1Kor 15:49 „És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is.”

A feltámadás a keresztyén tanítás és hit alapja, hiszen „ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.

2023. október 31., kedd

Igehely: Neh 8:1-8; Kulcsige: Neh 8:8 „Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat.”

A Szentírást a könyvek könyvének nevezik, mert egyedülálló tekintéllyel rendelkezik, mivel Isten kijelentett igéje. Alapigénk szépen bemutatja, ahogyan mindenki vágyakozott a Szentírás hallgatása után, Isten igéje volt a középpontban.

2023. október 30., hétfő

Igehely: Róm 3:27-31; Kulcsige: Róm 3:28 „Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.”

A fizikai élethez alapvetően friss levegőre, tiszta vízre és egészséges ételre van szükség. A szellemi-lelki élethez pedig csak hitre van szükség. De ez a hit nem saját magunkban van, hanem Jézus Krisztusban. Nem abban, amit mi teszünk, hanem abban, amit Ő tett. Mit tett Jézus?

2023. október 29., vasárnap

Igehely: ApCsel 3:11-26; Kulcsige: ApCsel 3:19 „Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek.”

A megtérés Isten kegyelmi ajánlata és munkája a bukott ember helyreállítására, ami ugyanakkor egy egyedülálló sorsfordító lehetőség. „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát… hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez 18:23).

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid ki­rállyá való fel­ke­né­se arról ta­nús­ko­dik, hogy Isten min­dig meg­tart­ja ígé­re­tét. Bár Dá­vid­nak iga­zán hosszú, nehéz útra volt szük­sé­ge, végül hű­sé­ge és tü­rel­me ki­fi­ze­tő­dött. Ez a fe­je­zet arra a va­ló­ság­ra em­lé­kez­tet ben­nün­ket, hogy Isten idő­zí­té­se tö­ké­le­tes, annak el­le­né­re, hogy szá­munk­ra néha csak jóval ké­sőbb, vagy ebben az élet­ben egy­ál­ta­lán nem válik vi­lá­gos­sá az Ő szán­dé­ka.