Igehely: Dán 2:36-49; Kulcsige: Dán 2:45b „A nagy Isten tudtára adta a királynak, hogy mi történik majd ezután. Igazat mond ez az álom, és bizonyos a magyarázata.”
Ha egy csoportkép kerül a kezedbe, te is először magad keresed meg a képen? Nebukadneccar sem volt ezzel másképp. Az álom jelentéséből mintha csak egy dolgot jegyzett volna meg: hogy az aranyfej őt jelképezi.
Igehely: Dán 2:19-36; Kulcsige: Dán 2:29 „Te, ó, király, azon töprengtél fekvőhelyeden, hogy mi fog történni ezután. A titkok Kijelentője pedig tudatta veled, hogy mi fog történni.”
Dániel előtt lelepleződött valami, amit Isten bölcsessége nélkül képtelenség lett volna megérteni. Az álom, amit a király látott, Istentől származó kijelentés volt. Az álom jelentésének megfejtését szintén Istentől kapta a király, Dániel közbenjárásával.
Igehely: Dán 2:1-18; Kulcsige: Dán 2:11 „Mert az, amit a király kérdez, igen nehéz. Nincs is más, aki azt el tudná mondani a királynak, csak az istenek, akik nem laknak együtt a testben élőkkel.”
A király tombol, mert a problémájára nem azonnal jön a megoldás. A bölcsek hiába érdeklődnek az álom részleteiről, Nebukadneccar halogatást lát kérdéseikben, márpedig neki most azonnal kell a válasz. Aztán elhangzik a felismerés, hogy egyedül Isten tudja megfejteni a megfejthetetlent.
Igehely: Dán 1:9-21; Kulcsige: Dán 1:17 „Isten megadta ennek a négy ifjúnak, hogy előrehaladjanak a tudományban, mindenféle írásban és bölcsességben. Dániel pedig értett a látomások és az álmok magyarázatához is.”
Nem voltak könnyű helyzetben Dánielék, de felismerték, hogy Isten már készíti számukra a kiutat. Egy olyan ajánlattal állnak elő, ami nem csak számukra megoldás, hanem a főudvarmestert sem sodorja veszélybe. Nem bonyolódnak étrendek összehasonlításába, csak próbaidőt kérnek.
Igehely: Dán 1:1-8; Kulcsige: Dán 1:5 „A király elrendelte, hogy napi ellátmányukat a király ételeiből adják, és abból a borból, amelyet ő szokott inni. Így kellett őket nevelni három esztendeig, hogy azután a király szolgálatába álljanak.”
Nebukadneccar Júdea meghódításában alapos munkát végzett, és a győzelem után hozzálátott a fosztogatáshoz. A király nem csak értéktárgyakat vitt magával, hanem az ország legnagyobb kincseit, a jobb jövő reményét: a legtehetségesebb fiatalokat.
Igehely: ApCsel 28:1-10; Kulcsige: ApCsel 28:9 „Miután ez megtörtént, a többi beteg szigetlakó is odament hozzá, és ő meggyógyította őket.”
Miután az Úr megszabadította Pált és a vele hajózókat a Földközi-tengeren tomboló vihartól, tekintélyt adott az apostolnak Málta szigetének vezetői előtt, hogy előkészítse a római utazását. Ez két csoda által történt.
Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”
A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?