Igehely: Dán 9:15-27; Kulcsige: Dán 9:18a „Istenem, fordítsd felém füledet, és hallgass meg!”
Dániel egyre buzgóbban könyörög. Imájában nemcsak a bűnbánat, hanem a hit is igen jelentős. Isten szövetségére, népéért végbevitt kegyelmes tetteire tekint, és az Ő hűségéből meríti érveit.
Igehely: Dán 9:1-14; Kulcsige: Dán 9:8 „Szégyenkeznünk kell, Uram, nekünk, királyainknak, vezéreinknek és elődeinknek, mert vétkeztünk ellened.”
Dániel komoly hozzáállással, megfontolással imádkozott, Isten orcáját keresve, szívét felkészítve. Isten könyvét értékelve, tanulmányozva: „teljesítsd a te Igédet, melyhez reménységet adtál… tégy úgy, amiképp szóltál.” De tanulmányozta népe történelmét is.
Igehely: Dán 8:15-27; Kulcsige: Dán 8:16 „És emberi hangot hallottam az Úlaj felől, amely így kiáltott: Gábriel, magyarázd meg neki ezt a látványt!”
Dániel hívő élete során rendkívüli látomásokat és kijelentéseket kapott Istentől. Csodálatos élmények lehettek ezek. Ám mindez egy egyszerű gyakorlati lépéssel kezdődött: eltökélte szívében, hogy tisztán megőrzi magát az Úr számára. Akinek van, annak adatik; az Úr még több kegyelmet adott neki.
Igehely: Dán 8:1-14; Kulcsige: Dán 8:3a; 5a „Föltekintve láttam, hogy egy kétszarvú kos áll a csatorna mellett. Majd azt vettem észre, hogy egy kecskebak jön napnyugat felől az egész föld fölött, nem is érintve a földet.”
Dániel könyvét az Ószövetségi jelenések könyvének is nevezhetnénk. Sok rejtélyes, nehezen érthető ige van benne.
Igehely: Ézs 65:17-25; Kulcsige: Ézs 65:22b „Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké, és amiért megdolgoztak, választottaim maguk élvezhetik.”
Isten népének jövőképéről olvastunk. Csak kapkodjuk a fejünket az olvasott áldások hallatán. Nehéz lenne elhinni is, ha nem tudnánk, ki állítja mindezt. „Mert én… teremtek” – így kezdődik a részlet. Van-e valaki Istenen kívül, aki erre képes lenne?
Igehely: Ézs 35:1-10; Kulcsige: Ézs 35:6b, 9a „Mert víz fakad a pusztában, és a kietlen tájon patakok. Nem lesz ott oroszlán, nem járnak rajta ragadozók.”
Ez a rész örömre felhívással kezdődik, és boldog ujjongással végződik. Hogy miért? Mert tele van reménytkeltő képüzenetekkel.
Igehely: Jób 32:6–12 Kulcsige: Jób 32:8 „De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.”
A három barát hosszú vitát folytatott Jóbbal a szenvedése okairól. Egy idő után a vita elakadt. Elihú eddig türelmesen várt a megszólalással, mivel fiatalabb volt a többieknél. Úgy érezte, hogy most már megszólalhat, mert fontos üzenete van Jób és barátai számára (5–7 v.). Azt állítja, hogy az embernek nem az előrehaladott kora, hanem az Istennek benne lakó Lelke adja a bölcsességet (8.v.).
Jób szenvedéstörténetének kontextusában az igazi bölcsesség a megpróbált Jób ajkán fogalmazódik meg: „Bizony könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem” (Jób 40:4).