Igehely: Lk 22:49-51; Kulcsige: Lk 22:51 „Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: Hagyjátok abba! És megérintve a fülét, meggyógyította őt.”
Az evangéliumi beszámolókból láthatjuk, ahogy Jézus Krisztus a kálvária felé vezető úton is másokra figyel, közbenjár, gyógyít és megbocsát. Döbbenetes, hogy bár tudta mi vár rá, mégis kiegyensúlyozott marad. Júdásnak fel is teszi a kérdést: „Így árulsz el”?
Igehely: Mk 10:46-52; Kulcsige: Mk 10:52 „Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.”
Kétféle nyomorúsága volt Bartimeusnak: vak és ebből kifolyólag koldus is. A Mester mégis észreveszi és meggyógyítja.
Igehely: Lk 17:11-19; Kulcsige: Lk 17:14 „Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odaértek, megtisztultak.”
Nemcsak az általunk hevesnek nevezett bűnök veszélyesek a tanítvány életére, hanem például a hálátlanság is eltávolíthat a Mestertől. A tíz leprás férfi mindegyike kiáltott és kérte Jézus Krisztust, hogy gyógyítsa meg őket. Mondhatnánk, hogy hittek a Mesterben.
Igehely: Lk 14:1-6; Kulcsige: Lk 14:4b „Erre megérintette a beteget, meggyógyította és elbocsátotta.”
Jézus Krisztus életpéldája páratlan. Különböző helyzetekhez és emberekhez, a társadalom különféle rétegeihez kapcsolódva kiegyensúlyozottan és káprázatos bölcsességgel viszonyult.
Igehely: Lk 13:10-17; Kulcsige: Lk 13:13 „És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.”
A gyógyítási történetek ismerete kapcsán Jézus Krisztus páratlan hatalma és lenyűgöző bölcsessége egyre kiemelkedőbb számunkra. Ő nem fáradt bele a szogálatba, gyógyított utcán, házban, úton és zsinagógában.
Igehely: Jn 9:1-7; Kulcsige: Jn 9:3 „Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek.”
Egy újabb vak, de más történet, új tanúságokkal, tele reménységgel, ugyanis Jézus Krisztus nem csak egy vakot gyógyított meg, hanem többet is.
Igehely: 1Kor 15:12–20 Kulcsige: 1Kor 15: 20 „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.”
Az ókori templom szerkezete úgy nézett ki, hogy az épület középső részén volt két fő oszlop, melyek az épület tetejét tartották. Ilyen templomban tudta Sámson is a filiszteusokra borítani az épületet úgy, hogy a két oszlopot kidöntötte.