Mindennapi áhítatok

2025. április 21., hétfő

Igehely: Mk 16:14–18 Kulcsige: Mk 16:14 „Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt.”

Feltámadása után 40 napig Jézus még többször megjelent a tanítványainak. Vajon miért volt erre szükség? Igeszakaszunkban megkapjuk a választ:

2025. április 20., vasárnap

Igehely: Mk 16:1–8 Kulcsige: Mk 16:6 „De az így szólt hozzájuk: «Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették.»”

Jézus feltámadásának eseményét mind a négy evangélista leírta. Ezekből a beszámolókból kitűnik, hogy a Jézushoz legközelebb állók sem igazán hittek a feltámadása tényében.

2025. április 19., szombat

Igehely: Mk 15:42–47 Kulcsige: Mk 15:42–43 „Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt, eljött az arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét.”

Hogyan szoktál megvigasztalni valakit, akinek meghalt egy szeretett családtagja? Érezzük, hogy kell mondani vagy tenni valamit, de nem tudjuk, hogy mit. Főleg akkor nehéz ez, amikor kényes körülmények között hal meg valaki.

2025. április 17., csütörtök

Igehely: Márk 14:17–25 Kulcsige: Márk 14:22 „És amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: Vegyétek, ez az én testem.”

Ha megtudnád, hogy ma este lesz életed utolsó vacsorája, kivel fogyasztanád azt el? Miért? Jézus azokat hívta meg, akik legközelebb voltak hozzá, a tizenkét tanítványát. Velük osztotta meg legfontosabb üzenetét.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szív­ben van.” – je­len­ti ki Sá­mu­el pró­fé­tá­nak az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szív­ben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt ben­ned va­la­mi jó is… áll­ha­ta­tos szív­vel ke­res­ted az Is­tent” (3.v.). Jós­áfát azt ter­jesz­tet­te, amit ér­de­mes volt, mert ez­ál­tal mun­kál­ta Isten aka­ra­tát, és a meg­té­rést szor­gal­maz­ta. Újra és újra ki­ment a nép közé. A lelki élet csak he­lyes rend­tar­tás­sal, jó ta­náccsal, Isten ne­vé­ben mű­kö­dik jól. Jós­áfát meg­té­rí­tet­te a ko­ra­be­li em­be­re­ket, őseik Is­te­né­hez te­rel­te szí­vü­ket.