Igehely: Ef 5:10-20; Kulcsige: Ef 5:15 „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen.”
Egy frissen megtért fiatalember a munkahelyén üzemről üzemre járt, és mindenhol bizonyságot tett megtéréséről. Egy hét múlva kezébe adták a munkakönyvét. Ezt követően a gyülekezetben is bizonyságot tett arról, hogy munkahelyéről a hite miatt tették ki.
Igehely: Gal 5:7-17; Kulcsige: Gal 5:15 „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, el ne emésszétek egymást!”
„Ha pedig egymást marjátok és faljátok...” Hát milyen hívő gyülekezet az, akiknek ezt kell vagy lehet írni!? Nem szeretetben együtt munkálkodó közösség a gyülekezet? Az kellene, hogy legyen.
Igehely: 1Kor 16:10-20; Kulcsige: 1Kor 16:13 „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!”
Pál, miközben atyai módon gondoskodik munkatársairól, a hitben való megállásra biztatja a korinthusiakat. Ez a biztatás nekünk is szól. Ma is számtalan erő fog össze, hogy hitünkben elgyengítsen, kétséget támasszon a szívünkben.
Igehely: Ézs 63:7-19; Kulcsige: Ézs 63:16 „Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.”
Izráel népe tisztelettel beszélt az ősatyákról, Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról. Jézussal beszélgetve még dicsekedtek is: „A mi atyánk Ábrahám!” – mondták jelentőségteljesen (Jn 8:39). Ez azonban kimerült a hagyománytiszteletben, nosztalgiában, szép emlékekben.
Igehely: Náh 3:1-19; Kulcsige: Náh 3:7 „Aki csak lát, menekül előled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki sajnálja? Hol találnék olyanokat, akik részvéttel vannak iránta?”
A hitnek a Biblia igazságaira kell épülnie. Prohászka Ottokár szavaival: „a hit le akarja törni az emberben a vadállatot, hogy Isten fiává lehessünk. Krisztus nem csak Üdvözítőnk, hanem példaképünk is, akit követnünk kell.
Igehely: Náh 2:1-14; Kulcsige: Náh 2:2 „Ostromló vonul ellened, Ninive! Őrizd az erődöt, figyeld az utat, öltözz fegyverbe, szedd össze minden erődet!”
Isten üdvösséges munkáit nem arról lehet felismerni, hogy semmi zavaró tényező nem keletkezik. Mihelyt Isten munkája teret nyer, a Sátán erőteljes támadásba lendül. Szinte a sátáni támadás intenzitása jelzi, hogy egy változás mennyire van Istentől, vagy csak emberektől.
Igehely: ApCsel 20:13–24 Kulcsige: ApCsel 20:22–23 „És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe. Hogy mi ér ott engem, nem tudom, csak azt, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. “
Pál apostol hűségesen szolgálta az Urat attól kezdve, hogy a damaszkuszi úton találkozott a Megváltóval. Meg kellett állnia azon az úton, amin addig haladt. Irányt váltott, célt váltott. Oda ment és azt cselekedte azután, amit a Megváltó mondott neki. Damaszkuszban látást nyert. Nemcsak fizikailag nyerte vissza a látását, hanem olyan látást is nyert, amivel addig nem rendelkezett: lelki látást.