Mindennapi áhítatok

2023. március 25., szombat

Igehely: Jn 18:1-11; Kulcsige: Jn 18:4 „Jézus pedig tudva mindazt, ami reá vár, előlépett, és így szólt hozzájuk: Kit kerestek?”

Jézus Krisztus eltávozásának ideje elérkezett. Megváltónk tisztában volt mindazzal, ami rá várt. Ebben a tudatban előrement vagy „kiment”, de nem pusztán a kertből, vagy a fák árnyékából a holdfénybe, vagy a tanítványok köréből. Előrement az isteni cél beteljesítésére.

2023. március 23., csütörtök

Igehely: Jn 17:9-19; Kulcsige: Jn 17:14 „Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.”

Miközben tanítványaiért imádkozott, Jézus Krisztus nagyon jól tudta, hogy segítségre lesz majd szükségük. Ezért küldte el Szentlelkét, ezért járt közben a megtartatásukért. Ebből az imádságból kiderül, hogy hívő emberként élni nem azt jelenti, hogy kiköltözünk a világból.

2023. március 22., szerda

Igehely: Jn 17:1-8; Kulcsige: Jn 17:1 „Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged.”

John Knox, a 16. században élt híres skót reformátor a János evangéliuma 17. fejezetét a Szentírás temploma szentek szentjének nevezte. Ebben a részben látható az, ahogy Jézus Krisztus mind közelebb kerül a halálához.

2023. március 21., kedd

Igehely: Jn 16:25-33; Kulcsige: Jn 16:25 „Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról.”

A tanítványok nemcsak a szomorúság nehézségével néztek szembe, hanem azzal is, hogy sok minden rejtve volt még előttük Isten igazságaiból. Különleges három év állt mögöttük, mivel lépten-nyomon hallhatták a Mester tanítását, és láthatták a csodáit.

2023. március 20., hétfő

Igehely: Jn 16:16-24; Kulcsige: Jn 16:21 „Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.”

A tanítványokat szomorúság töltötte el, ha arra gondoltak, hogy Mesterük nemsokára elhagyja őket. Pedig ők még nem is tudtak arról a keserűségről és riadalomról, amely később rájuk várt, amikor látták Isten Fiát szenvedni és meghalni.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A sze­re­tet és a sze­líd­ség nem zárja ki az ostor, a bot – vagy­is a ke­mény, ér­zel­mek­kel fű­tött dor­gá­lás – al­kal­ma­zá­sát. Sőt! Van­nak hely­ze­tek, ami­kor ezek­hez kell fo­lya­mod­ni, szó sze­rin­ti ér­te­lem­ben is. Ha eze­ket az esz­kö­zö­ket „a sze­re­tet kar­já­val moz­gat­ják” (C.H. Spur­geon), abból nem ke­let­kez­het kár. Csak az az ember tud he­lye­sen bánni ezek­kel az esz­kö­zök­kel, aki előbb ön­ma­gát fe­nyí­ti és fe­gyel­me­zi meg, aki fo­lya­ma­tos os­to­ro­zás alatt áll. Ne­künk is min­dig ke­zünk ügyé­ben van a „bot”. Tud­juk-e ren­del­te­tés­sze­rű­en hasz­nál­ni?