Mindennapi áhítatok

2023. február 27., hétfő

Igehely: Jn 10:16-21; Kulcsige: Jn 10:17 „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem.”

Tegnapi elmélkedésünkben úgy szemlélhettük Jézus Krisztust, mint aki a juhok ajtaja. Ma tekintsünk rá úgy, mint aki a jó pásztor. Olyan pásztor, aki törődik a juhokkal, gondja van rájuk, nevükön hívja az övéit, mert ismeri őket, és a juhok is ismerik Őt.

2023. február 25., szombat

Igehely: Jn 9:35-41; Kulcsige: Jn 9:39 „Jézus pedig ezt mondta: Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.”

A farizeusok ismerték az Írásokat, mégsem fogadták el az Úr Jézust. Ők más Messiást vártak. A vakon született ember viszont, aki meggyógyult, neki elég volt az isteni érintés ahhoz, hogy higgyen és lásson.

2023. február 23., csütörtök

Igehely: Jn 9:13-23; Kulcsige: Jn 9:18 „A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit.”

Kétségtelen az isteni érintés hatása. Tegnap láthattuk, amint a vakon született ember látó lett. De hogyan történt ez? Az Úr Jézus érintése következtében. A mai igeszakaszunk bemutatja, amint a farizeusok kételkednek a gyógyulásában. Ez nincsen másképp manapság sem.

2023. február 22., szerda

Igehely: Jn 9:1-12; Kulcsige: Jn 9:7 „Majd így szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.”

Olykor előfordult, hogy Jézus jelentéktelennek tűnő dolgokat kért az emberektől. Ilyen volt az igeszakaszunkban leírt történet is, amikor arra kérte a vakon született embert, hogy menjen el, és mosakodjon meg a Siloám tavában, ami azt jelenti: küldött.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Róm 3:9–20 Kulcsige: Róm 3:12 „Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.”

A római gyü­le­ke­zet­nek írt le­vél­ben Isten el­mond­ja, hogy mi­lyen sú­lyos kö­vet­kez­mé­nyei vol­tak Ádám és Éva en­ge­det­len­sé­gé­nek. Ami­kor az első em­ber­pár vét­ke­zett, ki­ke­rül­tek Isten je­len­lé­té­ből, és meg­rom­lott a szí­vük. Azóta min­den­ki meg­rom­lott szív­vel és Isten nél­kül kezdi a földi éle­tet. Csak nö­vel­ni tud­juk bű­ne­ink­kel az adós­sá­got Isten felé, nem tu­dunk jót cse­le­ked­ni. Mivel ennyi­re go­nosszá lett az em­be­ri szív, a meg­ol­dás egye­dül a szív­cse­re. Szük­sé­günk van egy új, meg­vál­to­zott szív­re.