Mindennapi áhítatok

2023. január 17., kedd

Igehely: Jn 4:20-30; Kulcsige: Jn 4:26 „Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek.”

Gyermekkorunkból tudjuk már, hogy valakivel beszélgetni nem izgalommentes dolog. Ha vallási téma kerül elő, akkor még izgalmasabbá válik a beszélgetés. Fiatalon sokszor hoztak engem is zavarba az idős bibliázó testvérek vitatkozásai, talán egy kifejezés vagy fordítási különbség kapcsán.

2023. január 15., vasárnap

Igehely: Jn 4:1-14; Kulcsige: Jn 4:10 „Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.”

Még mindig ünnepi gondolatok és érzületek hatása alatt vagyunk. Fürdünk a karácsonyi énekek, dicséretek felemelő emlékeiben. Az évkezdeti áhítatos melegség keveredik a jövőbe néző felelősség tudatával. Az év elején egymás felé kinyújtott imakarok az összetartozást, a krisztusi békét sugallják.

2023. január 12., csütörtök

Igehely: Jn 3:13-21; Kulcsige: Jn 3:17 „Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.”

Jézus azt szeretné, ha mindenki üdvözülne. „És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie.” Jézus a keresztre való felemeltetéséről beszél. Ez megmentheti azokat, akik a bűn marásától menekülni szeretnének.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Jn 14:12–17 Kulcsige: Jn 14:13-14 „Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.”

Az Úr Jé­zus­nak van egy kü­lön­le­ges ígé­re­te szá­munk­ra: hozzá for­dul­ha­tunk a ké­ré­se­ink­kel. Mind­azt, ami meg­egye­zik aka­ra­tá­val, és amit meg­ígért az övé­i­nek, bát­ran kér­het­jük az Ő ne­vé­ben. Biz­tat, hogy kér­jünk, ke­res­sünk, zör­ges­sünk (Mt 7:7–11). Van, hogy Isten nem úgy hall­gat­ja meg ké­ré­se­in­ket, ahogy mi azt sze­ret­nénk, de min­dig meg­hall­gat­ja. Van, hogy nem úgy kap­juk meg, ahogy azt el­gon­dol­tuk, és nem akkor, ami­kor mi akar­tuk. De Ő job­ban tudja, hogy mikor mire van szük­sé­günk, és biz­to­san a ja­vun­kat akar­ja.