Mindennapi áhítatok

2023. január 15., vasárnap

Igehely: Jn 4:1-14; Kulcsige: Jn 4:10 „Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.”

Még mindig ünnepi gondolatok és érzületek hatása alatt vagyunk. Fürdünk a karácsonyi énekek, dicséretek felemelő emlékeiben. Az évkezdeti áhítatos melegség keveredik a jövőbe néző felelősség tudatával. Az év elején egymás felé kinyújtott imakarok az összetartozást, a krisztusi békét sugallják.

2023. január 12., csütörtök

Igehely: Jn 3:13-21; Kulcsige: Jn 3:17 „Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.”

Jézus azt szeretné, ha mindenki üdvözülne. „És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie.” Jézus a keresztre való felemeltetéséről beszél. Ez megmentheti azokat, akik a bűn marásától menekülni szeretnének.

2023. január 11., szerda

Igehely: Jn 3:1-12; Kulcsige: Jn 3:3 „Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.”

Jézus beszélgetése Nikodémussal sok tanulságot közvetít. A beszélgetés éjszaka volt. Egy zsidó tanító elismerte, hogy Jézus Istentől jött. A jelek, amiket látott, közelebb vitték hozzá. Éjjel jött, hogy minél kevesebben lássák, és ne legyenek ott Jézus körül mások a beszélgetés ideje alatt.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Róm 3:9–20 Kulcsige: Róm 3:12 „Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.”

A római gyü­le­ke­zet­nek írt le­vél­ben Isten el­mond­ja, hogy mi­lyen sú­lyos kö­vet­kez­mé­nyei vol­tak Ádám és Éva en­ge­det­len­sé­gé­nek. Ami­kor az első em­ber­pár vét­ke­zett, ki­ke­rül­tek Isten je­len­lé­té­ből, és meg­rom­lott a szí­vük. Azóta min­den­ki meg­rom­lott szív­vel és Isten nél­kül kezdi a földi éle­tet. Csak nö­vel­ni tud­juk bű­ne­ink­kel az adós­sá­got Isten felé, nem tu­dunk jót cse­le­ked­ni. Mivel ennyi­re go­nosszá lett az em­be­ri szív, a meg­ol­dás egye­dül a szív­cse­re. Szük­sé­günk van egy új, meg­vál­to­zott szív­re.