Igehely: Zsid 4:13 „Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.”
Isten szeme előtt minden „mezítelen és fedetlen”. Mindent úgy lát, ahogy van, annak teljes realitásában. Isten látását nem korlátozza elfogultság, sem képtelenség vagy kivételezés. Az sem ér semmit, ha az ember leplezni, takarni szeretne valamit, mert Isten átlát a takarón, mintha ott sem lenne.
Igehely: Zsid 4:12 „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.”
Isten igéjében nagy erő van. Azért erős Isten szava, mert maga Isten áll mögötte. Az emberi szónak is van ereje, de az Isten szava annyival erősebb, amennyivel hatalmasabb az Isten az embernél. Az alábbi felsorolásban láthatjuk Isten igéjének erejét néhány területen.
Igehely: Zsid 4:11 „Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.”
Az eredeti olvasók számára, „igyekezni” azt jelentette, hogy teljes mértékben bízzanak Jézus Krisztus váltságmunkájában, és ne tartsák szükségesnek emellett az ószövetségi törvény betartását az üdvösséghez. Csak ez vezet ahhoz a nyugalomhoz, amire a lélek áhítozik.
Igehely: Zsid 4:9-10; Kulcsige: Zsid 4:10 „Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól.”
A szombat igazi jelentésére utalva a levél írója kijelenti, hogy a Józsué vezette honfoglalás után a „szombati nyugalom még ezután vár az Isten népére”. (9. v.) Ezt azok tapasztalják meg, akik „megnyugodnak munkájuktól, mint Isten is a magáétól” a teremtés után. Milyen munkától?
Igehely: Zsid 4:1-8; Kulcsige: Zsid 4:1 „Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről.”
A szent író összekapcsolja a szombat és Kánaán jelentésének képét, és egy olyan nyugalomról beszél, amit egyedül Jézus Krisztusban kaphatunk.
Igehely: Zsid 3:17-19; Kulcsige: Zsid 3:18 „És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalma helyére, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak?”
Az ember már gyermekkorában megtanulja, hogy az engedetlenség bűn, és ennek következményei vannak. Mégis elfelejti felnőttként, hogy az engedelmesség több az áldozatnál. Sokszor azért, mert néha könnyebb áldozatot bemutatni, mint megalázkodni és engedelmesnek lenni.
Igehely: Mt 21:28–32; Kulcsige: Mt 21:30 „Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el.”
A két testvér példázatában kétféle válasz áll előttünk: szóbeli válasz és cselekedetekben megnyilvánuló válasz. Mindkettő megoszlik, mert bármelyik lehet igenlő vagy nemleges válasz. Az életből vett illusztráció elmondása után Jézus azt kérdezi, hogy a kettő közül melyik „teljesítette” az apja akaratát. Nem az a kérdés, hogy szóban ki válaszolt helyesen. Mi talán azt mondanánk, hogy az a jó fiú, aki azonnal engedelmesen válaszol, és később is engedelmesen cselekszik. Ez lenne az ideális, de sokszor megakadunk verbális szinten, Atyánkat kifizetjük szép szavakkal.