Mindennapi áhítatok

2022. szeptember 24., szombat

Igehely: Neh 11:10-24; Kulcsige: Neh 11:23 „Mert királyi parancs és szigorú rendelkezés szabályozta az énekesek napi teendőit.”

A papok és a léviták Isten szolgái voltak a nép felé és a templom körül, különösen félretéve az Úrtól erre a célra. Ez széleskörű szolgálati területek lefedését igényelte a tanítástól, az éneklésen át, az adminisztratív feladatokig, mint ajtónállás és fahordás.

2022. szeptember 22., csütörtök

Igehely: Neh 10:29-40; Kulcsige: Neh 10:30b „Átok terhe alatt megesküdtünk arra, hogy Isten törvénye szerint élünk, amelyet Isten az ő szolgája, Mózes által adott, és hogy megtartjuk és teljesítjük Urunknak, az Úrnak minden parancsolatát, előírását és rendelkezését.”

A vezetők odaszánása fontos. Ma már nem kell átok alatt fogadalmat tenni, hiszen Krisztus megszabadított a törvény átkától. De annál inkább kell hitből és hálából odaszánnunk magunkat.

2022. szeptember 21., szerda

Igehely: Neh 10:1-28; Kulcsige: Neh 10:1 „Mindezek alapján írásbeli megállapodást készítettünk, amelyet pecséttel láttak el vezetőink, lévitáink és papjaink.”

A megújulásban mindig kulcsfontosságú szerepe van a vezetőknek. Ez akkor is igaz, ha nem a kinevezett vezetőkről, hanem a helyzet szülte vezetőről van szó. Ám kiemelten fontos, hogy a mindenkori vezetők mihez adják a nevüket.

2022. szeptember 20., kedd

Igehely: Neh 9:32-37; Kulcsige: Neh 9:36 „És most mi szolgák vagyunk! Éppen azon a földön, amelyet őseinknek adtál, hogy élvezzék annak gyümölcsét és javait, azon vagyunk szolgák.”

A múlt felemlegetése és a megtörténtek kimondása csak akkor ér valamit, ha általa rálátunk a jelenre. Akkor, ha nem maradunk meg annál, hogy hibáztatjuk az elődöket, miközben tudatosan vagy tudattalanul mi elhatárolódunk tőlük, mintha különbek lennénk.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”

A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).