Igehely: Mk 9:9–13 Kulcsige: Mk 9:13 „De mondom nektek, Illés már eljött, és azt tették vele, amit csak akartak, amint meg van írva róla.”
A hódolatból felocsúdó tanítványok azt látják, hogy csak Jézus maradt ott egyedül. Az élmény megrendítő volt, nem is tudtak kikerülni a hatása alól.
Igehely: Mk 9:1–8 Kulcsige: Mk 9:7 „De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: «Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!»”
Sokan vágynák meglátni Istent, szemlélni az Ő dicsőségét. De lehetséges ez? A Biblia nyíltan beszél arról, hogy az Istent soha senki nem látta, és ember élve nem is láthatja. Jézus a következőket mondja: „aki engem lát, látja az Atyát” (Jn 14:9b).
Igehely: Mk 8:34–38 Kulcsige: Mk 8:34 „Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!”
Jézusnak sok követője volt földi élete során. Követték tanítványai, akiket elhívott. Ezenkívül nagy sokaság is járt vele. Ez a tömeg úgy alakult, hogy látták Jézus csodatetteit, és biztonságban érezték magukat mellette. De Jézus az emberek szívébe látott.
Igehely: Mk 8:32–33 Kulcsige: Mk 8:33 „Ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megfeddte Pétert, és ezt mondta: «Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.»”
„Tévedni emberi dolog.” – állítja egyik közmondásunk. Ez tökéletesen beigazolódik a mindennapi életünkben. Gondolataink, szavaink, tetteink gyakran tévesek, mert korlátozott az ismeretünk és a képességeink is.
Igehely: Mk 8:31–33 Kulcsige: Mk 8:31 „És tanítani kezdte őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.”
A szenvedés minden ember életének része valamilyen formában. A bűn bejött a világba, vele együtt a betegség, fájdalom, a halál. Szenved a természet és az ember egyaránt. Évezredek óta törekszik az ember arra, hogy megszabaduljon ennek terhétől.
Igehely: Mk 8:27–30 Kulcsige: Mk 8:29 „Jézus tovább kérdezte őket: «Ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki: Te vagy a Krisztus.»”
A földi életben az ember meggyőződése kimagasló szerepet játszik. Ennek megvallása alapján határolnak be bennünket. Egy vádló vallomástétele meghatározza a vádlott jövőjét. Vigyáznunk kell tehát, hogyan foglalunk állást életünkkel és szavaink által.
Igehely: 1Sám 25:2–9 Kulcsige: 1Sám 25:5-6 „Ezt mondta Dávid a legényeknek: Menjetek el Karmelba, és ha megérkeztek Nábálhoz, köszöntsétek a nevemben békességgel. Ezt mondjátok neki: Békesség neked, békesség házad népének, békesség mindenednek!”
Háromféle embert látunk ebben az igerészben: Dávidot, aki bosszút forral, mert nem kapja meg, ami jogosan járna neki; Nábált, aki úgy tűnik, mindenkivel ellentétben áll; és Abigailt, aki közbenjár, bűnösnek vallja magát, még ha ártatlan is.
Gondold át: te kihez hasonlítasz leginkább ebben a történetben? Amikor konfliktus merül fel, amikor vétkeznek ellened, mi a természetes reakciód?