Igehely: 1Tim 2:8-15; Kulcsige: 1Tim 2:8 „Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.”
Krisztusban értékesek úgy a férfiak, mint a nők. Viszont a szolgálat területén Isten mást bízott a férfira, és mást a nőre.
Igehely: 1Móz 1:26-31; Kulcsige: 1Móz 1:27 „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”
A bölcs és örök Isten elhatározta, hogy megteremti az embert, és Ő szerezte a házasságot. Elrendelte a férfi és nő közötti házasságkötést, de még azt is, hogy hogyan kell élniük e földön. Mindent az Úrtól kaptunk, emiatt az Ő tetszésére, dicsőségére kell élnünk a házasságban is.
Igehely: 1Kor 16:10-18; Kulcsige: 1Kor 16:13 „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!”
Csodálatos meglátni azt, hogy Isten maga határozza meg, hogy milyen legyen szolgái magatartása, jelleme. Először is kulcsfontosságú annak a megértése, hogy Pál apostol állhatatosságról beszél a hittel és szilárdsággal kapcsolatosan. Az Isten embere mozdíthatatlan kell, hogy legyen a hitben.
Igehely: Jn 14:25-31; Kulcsige: Jn 14:26 „Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké.”
Amíg az Úr a tanítványaival volt, sok mindenre tanította őket. Eljött az idő, amikor ezt már nem tehette tovább, mert nem tudták volna befogadni. A Mester ígéretet tett, hogy másik Vigasztalót küld, aki majd mindenre megtanítja őket. A Szentlelket az Atya küldte Jézus nevében.
Igehely: Ez 37:1-14; Kulcsige: Ez 37:5 „Így szól az én Uram, az Úr ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre keltek.”
Ezékiel látomása ebben a részben a nagy látomások sorába tartozik. A próféta látomásban megnézheti Izráel jövőbeli nemzeti és szellemi helyreállítását. A látomás éles határként jelzi a fordulatot az ítélethirdetéstől Izráel új reménysége felé.
Igehely: Jn 1:1-14; Kulcsige: Jn 1:10 „A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.”
János az evangéliumát azzal kezdi, hogy az Igéről beszél, de nem szavakra és beszédre gondol, hanem egy személyre, aki nem más, mint Jézus Krisztus. Tehát Krisztus származása a kezdetekig van visszavezetve, amikor Istennél és Istennel egyenlő közösségben volt.
Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”
Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.