Igehely: ApCsel 4:5-22; Kulcsige: ApCsel 4:13 „Amikor látták, milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Azt is megtudták, hogy Jézussal voltak.”
Az ApCsel 1-ben a tanítványoknak az volt mondva, hogy várjanak. Tudjuk, hogy a várakozás nem mindig örömteljes, de néha nagyon fontos. Így volt ez a tanítványok esetében is. De mire vártak? A Szentlélek ajándékának kitöltetésére.
Igehely: ApCsel 2:1-13; Kulcsige: ApCsel 2:6 „Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.”
Lévén, hogy nem magyar, hanem angol környezetben nőttem fel, az egyik leghőbb vágyam, hogy folyékonyan tudjak beszélni magyarul.
Igehely: Róm 8:1-11; Kulcsige: Róm 8:1-2 „Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.”
Az ószövetségi törvény és áldozati rendszer nem volt tökéletes, nem volt sikeres abban, hogy az embernek megváltást szerezzen. Sokszor csak egy külső formaságra korlátozódott az ember kapcsolata az Istennel az áldozatok által.
Igehely: Jn 6:60-71; Kulcsige: Jn 6:67-68 „Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.”
Az Atya már kezdettől fogva szabad akaratot adott az embernek, ez látható volt az Édenkertben is. Ez nem változott, az ember ma is szabadon dönthet, hogy Jézust követi, vagy hátat fordít neki, mint régen sokan azok közül is, akik kortársai voltak.
Igehely: ApCsel 26:14-25; Kulcsige: ApCsel 26:23 „A Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni népének és a pogányoknak.”
Emlékszem, olyan hatodik vagy hetedik osztályos lehettem, amikor egyik tanárunk, aki az iskola igazgatója is volt, figyelmeztetett minket, hogy a vallás, a hit csak öregasszonyoknak való mese, nem pedig művelt fiatalokhoz illő dolog. Akkor még elgondolkoztam, vajon igazat mondhat?
Igehely: 1Kor 1:18-25; Kulcsige: 1Kor 1:23 „Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság.”
Az ember a saját elveszett állapotára kereste a megoldást. A zsidók rendkívüli jelre vártak, valami különleges csodára, gondolva, hogy Isten ez által mutatja meg tervét az emberiségnek.
Igehely: 2Krón 20:4–23 Kulcsige: 2Krón 20:17 „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!”
Amikor Istenre tekintünk, akkor ez minden, amit tehetünk. Ez a legtöbb és a legjobb is. Így lesz siker, előrehaladás, győzelem, megmaradás, élet. Hogyan lehetünk ilyenek, mit kell tennünk ezért?
Kiáltsunk Istenhez (4–13)! Jósáfát összehívta a népet imádkozni és böjtölni. Ez a legfontosabb, ez az, ami megerősít, ilyenkor ad Isten vezetést és segítséget. A király vezette az imaórát, ő készült imádkozni, és buzdította az embereket is imára. Így kell megoldani nehéz helyzeteket: imádkozva. Legyen nekünk is ez az erősségünk!