Igehely: 1Kor 1:18-25; Kulcsige: 1Kor 1:23 „Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság.”
Az ember a saját elveszett állapotára kereste a megoldást. A zsidók rendkívüli jelre vártak, valami különleges csodára, gondolva, hogy Isten ez által mutatja meg tervét az emberiségnek.
Igehely: Fil 2:6-11; Kulcsige: Fil 2:7-8 „Hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”
Amikor Jézus Krisztusnak, Isten Fiának a halálára gondolunk, aki által a kegyelem kiáradt minden ember számára, tudnunk kell, hogy Ő a halált önként vállalta értünk. Ezt nehezen tudták felfogni a tanítványai is. Sokáig nem is értették, hogyan történhet ilyen, hogy a Mester önként megy a halálba.
Igehely: Róm 3:21-31; Kulcsige: Róm 3:23 „Mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét.”
Helyreállásra minden embernek szüksége van, mert a bűnre való hajlam ott van mindenkiben. Úgy születünk erre a világra, hogy a bűn csírája bennünk van. Isten készített egy utat, hogy az elveszett embernek megigazulásban legyen része.
Igehely: Róm 5:8-11; Kulcsige: Róm 5:8 „Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.”
Isten nemcsak ideadta értünk Jézus Krisztust, hogy megváltson minket áldozata által, hanem akkor adta értünk Őt, amikor mi még bűneinkben voltunk. Előre ideadta Őt értünk, bár mi akkor még az ellenségei voltunk.
Igehely: Róm 7:15-25; Kulcsige: Róm 7:24 „Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?”
Miután Pál megállapította az ember teljes bűnösségét, és a Megváltónak a törvény ítélete alól való felszabadítását (1-6. rész), rátér az újjászületett ember állapotára a törvény fényében (7. rész).
Igehely: Róm 6:19-23; Kulcsige: Róm 6:20 „Mert amikor a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságtól.”
„Mi szabadok vagyunk, nem szolgálunk senkinek!” (Jn 8:33) – hangoztatták a zsidók, amikor Jézus a bűnről és annak szolgálatáról tanított. Ez hazugság volt, mert egyáltalán nem voltak szabadok.
Igehely: 2Krón 32:24-33 Kulcsige: 2Krón 32:31 „De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi lakik a szívében.”
Az ember szívében nagyon sok gondolat, érzés, vágy, kívánság megbújik. Sokszor érezzük azt a kettősséget: egyik pillanatban odaadóan szolgáljuk az Urat, bármit megtennénk Érte, hálásak vagyunk az értünk végzett váltságért, imáink meghallgatásáért; és szinte rögtön utána elfordulunk Tőle, engedünk a kísértőnek, az elismerést magunknak tartjuk meg, jólesik a hízelgés. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (1Kor 10:12). Isten néha megengedi, hogy bizonyos körülmények között ezen indulatok nyilvánvalóvá váljanak.