Igehely:ApCsel 1:4–14; Kulcsige: ApCsel 1:9 „Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől.”
Jézusnak földi élete során gondja volt arra, hogy tanítványai jelek és csodák által saját szemükkel megbizonyosodjanak az ő messiási volta felől. Elérkezett a búcsúzás ideje. A tanítványok most szemtanúi lehettek Jézus felemeltetésének is.
Igehely: Mt 24:23–44; Kulcsige: Mt 24:44 „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!”
Egyre közelebb vagyunk ahhoz a naphoz, amikor az Úr Jézus visszajön hatalommal és dicsőséggel. Amikor meglátják őt az ég felhőin, akkor majd siratja őt a föld minden nemzetsége (Jel 1:7). Részünkről, akik hiszünk benne, ezek beteljesült örömkönnyek lesznek.
Igehely: Mt 24:15–22; Kulcsige: Mt 24:20 „Imádkozzatok, hogy ne kelljen sem télen, sem szombaton menekülnötök.”
Az emberiség egyszer már majdnem teljesen kipusztult Isten haragja miatt, az özönvíz által. Akkor csupán nyolc lélek menekült meg. A ma élő emberiség, semmit sem tanulva saját hibájából, ismét ugyanebbe az irányba halad. Vajon ez utolsó időben hányan fognak megmenekülni Isten haragja elől?
Igehely: Mt 24:3–14; Kulcsige: Mt 24:10 „Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást.”
Fiatalként, olyan huszonöt évvel ezelőtt, az egyik ifjúsági órára egy jelenettel készültünk, amiben az utolsó idők jeleit próbáltuk bemutatni egy híradó-összeállításban. A katasztrófák hírei csak jöttek egymás után. Volt hír háborúkról, árvizekről, földrengésekről, gyilkosságokról stb.
– Jn 19:25–27; Kulcsige: Jn 19:27 „Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.”
Jézus Krisztus nem csupán egy virágcsokor átadásával fejezte ki szeretetét (habár övé a mező minden virága) édesanyja és minden ember felé, hanem abban, hogy önmagát adta a bűnösökért. Jézus a kereszten – Isten legnagyobb szeretetét és gondoskodását láthatjuk ebben, amit a világnak adhatott.
Igehely: Mt 23:37–24:2; Kulcsige: Mt 24:2 „Ő azonban így szólt hozzájuk: Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”
Úgy érezzük, hogy Jézus könnyes szemmel mondja ezeket a szavakat. Siratja Jeruzsálemet és a népét. Annyira fájdalmas neki, hogy elutasítják Isten irgalmát, kegyelmét, amit mutat a Fiában, Jézus Krisztusban. Inkább bíznak a vallásukban, a templomukban.
Igehely: ApCsel 4:5–12; Kulcsige: ApCsel 4:8 „Ekkor Péter, megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk: Népünk vezetői, Izráel vénei!”
A jeruzsálemi templom Ékes-kapujában levő sánta meggyógyulása nagy port kavart, mert Péter megragadta az alkalmat, hogy az összefutott népnek beszéljen Jézus Krisztusról, aki által történt a gyógyulás. Azonban a vallási vezetőknek ez zavaró volt, ezért őrizetbe vették a két apostolt. Nem mellesleg, az ige megjegyzi, hogy a következő napon történő kihallgatás során Péter Szentlélekkel telve szólalt meg.