Mindennapi áhítatok

2026. január 11., vasárnap

Igehely: Lk 4:22–30 Kulcsige: Lk 4:24 „Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában.”

Názáretben, ahol Jézus felnőtt, különös jelenetet látunk kibontakozni. Az emberek kezdetben csodálkoznak kegyelmes beszédén, de hamarosan harag gyúl a szívükben iránta. Mi okozta ezt a drámai fordulatot? Jézus kortársai, polgártársai nem tudták elfogadni, hogy a József fia legyen a Messiás.

2026. január 10., szombat

Igehely: Lk 4:14–21 Kulcsige: Lk 4:18 „»Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat.«”

Jézus „szokása szerint” szombaton részt vett az istentiszteleten. Egy tipikus szombatnapi zsinagógai istentisztelet imádsággal kezdődött, amikor Isten áldását kérték. Azután elmondták ünnepélyesen a zsidók hagyományos hitvallását (5Móz 6:4–5). Ezt követte újra egy ima.

2026. január 8., csütörtök

Igehely: Lk 3:21–38 Kulcsige: Lk 3:22 „Leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”

Jézus Krisztus az Emberfia, aki az Isten Fia. Ő az egyetlen ezen a földön, akiről az Atya elmondhatta: benne gyönyörködöm. Mert mindenki más – én is, és te is – mindnyájan megszomorítottuk Istent, haragra ingereltük, bosszantottuk, megbántottuk és bánatot okoztunk neki.

2026. január 6., kedd

Igehely: Lk 3:15–18 Kulcsige: Lk 3:16 „János így válaszolt mindenkinek: Én vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.”

Bemerítő János Jézusra mutat: Ő a Messiás. János az útkészítő, Jézus maga az út. Jánosnak a néphez intézett válaszában halljuk alázatát és bizonyságtételét az eljövendő Krisztusról. A Messiás (Krisztus) tovább viszi azt a munkát, amit János elkezdett.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Lk 6:37–45 Kulcsige: Lk 6:44 „Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.”

Az Úr Jézus sokszor szóvá tette, hogy a képmutatás mennyire káros és veszélyes. Nem egyéb, mint ámítás, aminek során az ember mást mutat, mint ami az életében levő valóság. Nincs igazi szentség, de van ítélkezés mások felett, annak a látszatnak a fenntartására, hogy a megszentelődés mennyire fontos. Megbocsát, de nem felejt a képmutató; alkalmas időre tartogatja a bosszúállását, szívében forr a harag, de széles mosolya jelzi, hogy a tál külseje fényesre lett sikálva (Lk 11:39).