Mindennapi áhítatok

2026. január 17., szombat

Igehely: Lk 5:27–32 Kulcsige: Lk 5:32 „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.”

Lévi (Máté) elhívása sokkoló volt a kortársaknak. Egy vámszedő, aki a római elnyomók szolgálatában állt, aki a saját népét sarcolta. Mégis őt hívja Jézus. „Kövess engem!” – két szó, amely megváltoztatja egy ember életét. Lévi felkelt, otthagyta mindenét, és követte őt.

2026. január 15., csütörtök

Igehely: Lk 5:12–16 Kulcsige: Lk 5:13 „Jézus kinyújtva a kezét, megérintette őt, és így szólt: Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától.”

A poklos ember történetében Jézus két kiemelkedő cselekedete ragadja meg a figyelmünket: az érintés és a gyógyítás. Az érintés forradalmi tett volt. A törvény szerint a poklosok tisztátalanok, senki sem érhet hozzájuk. Jézus mégis kinyújtja a kezét.

2026. január 14., szerda

Igehely: Lk 5:1–11 Kulcsige: Lk 5:10 „De ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!”

A csodálatos halfogás mély szimbolikus jelentéssel bír. Péter, a tapasztalt halász, éjszaka eredménytelenül dolgozott. Jézus tanácsa szerint mégis újra kihajóztak. Az eredmény: olyan mennyiségű hal, hogy a hálók szakadoztak.

2026. január 12., hétfő

Igehely: Lk 4:31–37 Kulcsige: Lk 4:32 „Ők pedig álmélkodtak tanításán, mert szavának hatalma volt.”

Kapernaumban Jézus először tanít, majd csodát tesz. A két esemény szorosan összekapcsolódik: beszédének hatalma és tettének ereje ugyanabból a forrásból fakad. Az emberek megdöbbennek Jézus tanításán. Nem úgy beszél, mint az írástudók, akik mindig csak hivatkoznak valamilyen tekintélyre.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Lk 6:37–45 Kulcsige: Lk 6:44 „Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.”

Az Úr Jézus sokszor szóvá tette, hogy a képmutatás mennyire káros és veszélyes. Nem egyéb, mint ámítás, aminek során az ember mást mutat, mint ami az életében levő valóság. Nincs igazi szentség, de van ítélkezés mások felett, annak a látszatnak a fenntartására, hogy a megszentelődés mennyire fontos. Megbocsát, de nem felejt a képmutató; alkalmas időre tartogatja a bosszúállását, szívében forr a harag, de széles mosolya jelzi, hogy a tál külseje fényesre lett sikálva (Lk 11:39).