Igehely: Lk 5:27–32 Kulcsige: Lk 5:32 „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.”
Lévi (Máté) elhívása sokkoló volt a kortársaknak. Egy vámszedő, aki a római elnyomók szolgálatában állt, aki a saját népét sarcolta. Mégis őt hívja Jézus. „Kövess engem!” – két szó, amely megváltoztatja egy ember életét. Lévi felkelt, otthagyta mindenét, és követte őt.
Igehely: Lk 5:17–26 Kulcsige: Lk 5:20 „Ő pedig látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid.”
Ez a történet a hit és a közösség erejét mutatja be. Négy ember olyan kitartást tanúsít barátjuk megsegítésében, hogy hajlandók a tetőt is megbontani. Ez a közösségvállalás, a szeretet megható példája.
Igehely: Lk 5:12–16 Kulcsige: Lk 5:13 „Jézus kinyújtva a kezét, megérintette őt, és így szólt: Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától.”
A poklos ember történetében Jézus két kiemelkedő cselekedete ragadja meg a figyelmünket: az érintés és a gyógyítás. Az érintés forradalmi tett volt. A törvény szerint a poklosok tisztátalanok, senki sem érhet hozzájuk. Jézus mégis kinyújtja a kezét.
Igehely: Lk 5:1–11 Kulcsige: Lk 5:10 „De ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!”
A csodálatos halfogás mély szimbolikus jelentéssel bír. Péter, a tapasztalt halász, éjszaka eredménytelenül dolgozott. Jézus tanácsa szerint mégis újra kihajóztak. Az eredmény: olyan mennyiségű hal, hogy a hálók szakadoztak.
Igehely: Lk 4:38–44 Kulcsige: Lk 4:43 „Ő azonban ezt mondta nekik: Más városokban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem.”
Jézus népszerűsége tetőpontján dönt úgy, hogy továbblép. Simon anyósát meggyógyítja, napnyugtakor sokakat meggyógyít, az emberek ragaszkodni akarnak hozzá. Mégis elmegy.
Igehely: Lk 4:31–37 Kulcsige: Lk 4:32 „Ők pedig álmélkodtak tanításán, mert szavának hatalma volt.”
Kapernaumban Jézus először tanít, majd csodát tesz. A két esemény szorosan összekapcsolódik: beszédének hatalma és tettének ereje ugyanabból a forrásból fakad. Az emberek megdöbbennek Jézus tanításán. Nem úgy beszél, mint az írástudók, akik mindig csak hivatkoznak valamilyen tekintélyre.
Igehely: Lk 6:37–45 Kulcsige: Lk 6:44 „Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.”
Az Úr Jézus sokszor szóvá tette, hogy a képmutatás mennyire káros és veszélyes. Nem egyéb, mint ámítás, aminek során az ember mást mutat, mint ami az életében levő valóság. Nincs igazi szentség, de van ítélkezés mások felett, annak a látszatnak a fenntartására, hogy a megszentelődés mennyire fontos. Megbocsát, de nem felejt a képmutató; alkalmas időre tartogatja a bosszúállását, szívében forr a harag, de széles mosolya jelzi, hogy a tál külseje fényesre lett sikálva (Lk 11:39).